Én reagálom túl, vagy lehet, hogy szégyell?

A legjobb barátnők vagyunk 4 éves korunk óta, de a szakközépsulit máshol töltöttük. Nem távolodtunk el, de ő középsulis osztálytársai körében most is keresi a népszerűségét. Most pár hete megismerkedtem ezekkel az emberekkel, nagyon aranyosak, persze nem ismerem őket még igazán, de így első blikkre rendesnek tűntek, és jófejnek.

Az a problémám, hogy olyan, mintha a barátnőm átat akarna közém és közéjük vetni. Amint látják, hogy találkozni szeretnének velem, kiharcolja, hogy csak kettesben menjünk le. Amint odajönnek a többiek, elvonszol azzal, hogy beszélni akar velem. Akármikor találkozunk, mindig arról kell beszélnünk, ami az ő problémája, van, hogy hússzor meghallgatom és már unom, de nem szólok, mert mégiscsak nekem mondja el csak ezeket.

Elegem van abból, hogy minden hétfőn azt csinálja, hogy parádézik nekem, hétvégén milyet buliztak, de az még nem jutott eszébe, hogy engem is elhívjon. Van, hogy a többiek mondják neki, hogy adja át, hogy jöjjek én is, de ezek az üzenetek valamilyen módon csak utólag érkeznek meg hozzám tőle... Van ráadásul olyan is, amit pont a többiektől tudtam meg, szerintem azokat tőle nem is fogom hallani soha. Amikor megmondom neki, hogy mi lenne, ha én is mennék, akkor kijelenti, hogy dehát ez nem olyan buli lesz... meg hogy majd ráér ez még.

Elegem van belőle, hogy a saját népszerűsége fontosabb mint én, és hogy a lelki szemetesládájánál nem vagyok több. Jogos szerintetek a dühöm, vagy nálam van a probléma?

19/L