"Csajod/pasid lehet annyid. Legyünk inkább lelkitársak, mert abból egy van az fontosabb"? Mi a véleményed?

Szerintem a lelki társat nem választja az ember. Nem tudok rábökni Kiss Józsira, hogy te leszel a lelkitársam.

Az én lelki társam a legjobb barátom, köztünk annyira szoros és különleges kapcsolat van, amivel semmilyen kapcsolat intimitása sem érhet fel. Nem azért, mert nem vagyok szerelmes a barátomba, és vele ne lenne szoros kapcsolatunk, egyszerűen csak a legjobb barátommal nincs köztünk titok, ismerjük a másik minden percét, ami az életében történt, soha nincs ítélkezés, féltékenykedés, önzetlenül tudunk örülni mindennek, ami vele történik, ismerjük a gondolkodásmódját, mindent... mintha belül mélyen tényleg lelki társak lennék, egy megmagyarázhatatlan módon. És ilyenből tényleg csak és kizárólag egyetlen egy van. De ez nem függ össze a párkapcsolattal, bár szerintem az is lehet, hogy valakinek a férje-felesége pont ez.

20L

Sztem ha vki egyáltalán megtalálja a lelki társát, az amúgy is az, és nem választás kérdése... az mindig ott lesz, mindig lelki társ lesz. Nem is vagyok abban biztos, hogy mindenkinek a szerelme az.

A "szerelmi társ" is fontos, sőt... sztem ugyanannyira, mint a lelki aspektus.

Egyébiránt én a magam részéről elkezdenék gyanakodni, ha a párom ilyen dumával állna elém (mondjuk valszeg nem ilyen formában, mert biztos nem pasimnak hívnám, az annyira degradáló sztem... legalábbis olyan érzésem van, mintha csak vmi futó kaland lenne...)...