Mit tegyek, ha anyám nem akar elengedni 19:00-kor kb 2 óra hosszára egy beülős helyre? 17l

Hogyne lehetne. Meg lehet magányos, barátok nélküli anyuka által irányított kamasznak is lenni, csak éppen nem egészséges. Nem arról beszélt a kérdező, hogy bele akar hasítani az éjszakába és részegen, négykézláb jönne haza, hanem arról, hogy 17 évesen elmenne este 9-ig a barátaival. Az én fiam 18 éves, sosem volt egy nagy bulizós, diszkóban még életében nem volt, de már 16 évesen is elmehetett szilveszterezni a haverokkal, legutóbb (akkor még nem volt 18) reggel jött haza, azóta pedig kb. havonta megy el valami szülinapi vagy egyéb bulira. Most nyáron van, hogy 10-ig is kinn dumálnak a téren és azt is tudom, hogy ha buli van, isznak alkoholt. De mivel ezt nem kell letagadnia, nem is akkora poén, hogy naponta lerészegedne. A saját tinikoromból tudom, hogy az esztelen szülői tiltással csak annyit lehet elérni, hogy az ember csakazértis elmegy, és egy idő után vissza sem szól a szülői rikácsra, csak vállat von és kimegy az ajtón. Na, ezt lehet megelőzni a normális határokon belül tartott engedékenységgel.

Lehet, hogy te nem szeretsz táncolni, bulizni, nem szereted a hangos zenét sem. De az emberek másik fele meg szereti, és a baráti társaság általában - főként ebben a korban - a hasonló érdeklődésű emberekből áll össze. Ha a kérdező szeretne elmenni a barátaival este 9-ig valahova beülni, de az anyja nem engedi el, akkor egy idő után törvényszerűen ki fog esni ebből a körből, de miután más a mentalitása, nem biztos, hogy bekerül az otthonülősök közé. De én továbbra sem látok semmi rosszat abban, ha valaki 17 évesen este 9-ig ül valahol a barátaival.

Nem mondta senki, hogy rossz, ha elmegy bulizni. A rossz az, hogy itt páran rá próbálják venni, hogy a tiltás ellenére menjen el. Ez nem megoldás! Ha én lennék az anyja és annak ellenére elmenne, hogy én azt mondom, nem mehet, hát nem tenné zsebre, amit kapna érte. Az a megoldás, hogy leül és megbeszéli az anyjával. Kompromisszumot kell ilyenkor kötni, megegyezni, hogy mit tudom én, csinál valami házimunkát, bevásárol stb. és akkor elmehet, de hogy ellent mondjon az anyjának, az nem vezet semmi jóra.

Nézd, ha az anyukája azért nem akarja elengedni, nehogy valami baja legyen, akkor itt nem hiszem, hogy járható út lenne a kompromisszum. Nyilván én sem örülnék, ha a 17 éves lányom egy hétre Sziget fesztiválra akarna menni, de az, hogy ha este 9-ig egy beülős helyre akar menni és nem engedi, az bizony túlféltés, és akkor bármilyen házimunkát ajánl fel, nem lesz eredménye. Azért mondom, mert nálam sem volt, bár nálunk olyan volt a helyzet, hogy teljesen mindegy lett volna,hogy mit ajánlok, anyám akkor is úgy állt a dologhoz, hogy nem mehetek sehova. Borzasztó érzés volt, hogy én este jártam edzésre, ahonnan úgy értem haza, hogy kilenc után érkezett be a busz. Budapest, frekventált rész, tehát nem kellett elhagyatott részen mennem, és a buszmegállótól a lakásig két perc volt az út, tehát nem a féltés volt a lényeg. Mégis, ha tíz perccel tovább tartott az edzés, lekéstem a buszt és húsz perccel később értem haza, akkor meg ment a rikácsolás. Ez vezetett odáig, hogy 16 éves koromban már azt sem mondtam meg, hogy hova megyek, délután leléptem, este 10-kor hazamentem. Közben suliba jártam, sportoltam, barátaim voltak, de mivel anyám ésszerű kompromisszumra sem hajlott ezt érte el. Hozzá kell tegyem, ő nemcsak nekem akart mindent megtiltani, hanem apámnak is, az öcsémet pedig pici kora óta anyucipicifiának nevelte. Mindenki behódolt neki, csak én nem, és ezt nehezen viselte. Hülyén hangzik, de ha valami bajom lett volna, akkor azt magának köszönhette volna, annak, hogy nem hagyott normális teret nekem, hanem rá akart telepedni mindenki életére és mindet a saját irányítása, ellenőrzése alatt akart tartani. Szerencsére nem lett gond, felnőttem, férjhez mentem, gyerekeim vannak, de azt a hibát nem fogom elkövetni, amit ő. És ahogy fentebb írtam, a 18 éves fiam sem marad ki minden éjjel, nem jár haza négykézláb, mert nincs szüksége ilyen túlzott lázadásra. Így a kérdezőnek sem azt a megoldást javaslom, hogy mindenben vesse alá magát anyuci érzelmi zsarolásának, hanem igenis vívja ki magának a korához illő szabadságot. Ebben az esetben azt, hogy nem elszökik, hanem szól, hogy mentem, majd kilenckor jövök. Nem tudnak vele mit csinálni, és ha nem él vissza ezzel a helyzettel, akkor okuk sincs rá, hogy bármit tegyenek.