Létezhet ilyen? Miért nem szeretem a családom?
Családanya vagyok/voltam. Felneveltem két gyereket, unokám van. Egész életemet nekik szenteltem, magamra soha nem költöttem. Most elmentem két hétre, kb. 15 év után, és nem hiányoztak. Hazajöttem, és nem akarom látni őket. Mindig a pénzem kellett nekik. Csak nézek, és nem akarom elhinni, hogy semmi érzelmet nem váltanak ki. Kerülöm a találkozást.
Mi történt velem, hogy lettem ilyen érzéketlen irányukba?
igen, már másnál is láttam ilyet! a probléma az hogy amíg nevelted őket és csak a családdal törődtél magadról elfeledkeztél!
meg kellett volna találnod az egyensúlyt
Már a húszas éveik végén járnak, a nagyobbik családos, de mindig én vettem nekik mindent, az unokámnak az utolsó ruháig, játékig. A kisebbik még velünk van, 26 éves, egy napot nem dolgozott még, mi tarjtuk el, de még a hobbiját is mi finanszírozzuk. Csak az a furcsa, hogy eddig ez nekem természetes volt, és örömet okozott.
Egy pici dolog történt, rájuk bíztam egy levél feladását, amíg odavoltam, de egyiknek sem volt kedve elmenni a postára (3 pecre van tőlünk), s ekkor valami elszakadt.
Szégyellem és gyűlölöm magam, de hirtelen mintha idegenek lennének, máskor egy pár órás távollét után rohantam hozzájuk, úgy hiányoztak, most bezárkóztam a szobámba, és nem akarom látni őket. Tudom, hogy nem helyes, de semmi szeretetet nem érzek irántuk. Rettenetes érzés. Iszonyú lelkiismeretfurdalásom van, mégse tudok találkozni velük. Teljesen kétségbe vagyok esve.
Hát most családi dolgokról nem írok, hogy 26 éves hobbijait fizetitek meg bármi más, azt úgyis ti dolgotok. Meg ennek nem ez a lényege.
Hanem amit korában is írtak, az hogy magaddal nem foglalkoztál túl sokat legalább is. Akármit csinálhatna a gyereked ha ugyanannyi időt szánsz rájuk ugyanezt éreznéd. Hát fontos az egyensúly, de jobb későn mint soha.
Illetve még annyi hogy írtad hogy csak a pénzed kell nekik. Lehet, hogy ez eddig is megvolt csak nem foglalkoztál vele aztán most mire előjött már elvette az egész kedved tőlük, amit talán még akkor meglehetett volna simán oldani. Na de ez nem változtat már. Csak ilyesmi velem is volt, nem beszélünk meg x dolgot aztán elfajul. Csak mindenki el van a saját fejében mindenfélét gondolva a másikról. Ha ti meg amugy is vitáztatok ilyenekről akkor ezért is.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!