Mire vágyik egy 17 éves fiu ha meghalt az édesapja?

Hi. Nekem 6 éve halt meg de akkor 18 voltam. Na annyit előre hogy én szerintem elég rosszul jöttem ki belőle. Mert egyébként se voltam tele barátokkal, amikor jöttem haza iskolából bementem anyukám mondta hogy meghalt én meg kicsit szomorú voltam aztán ugyanúgy színházba az iskolával, pedig maradhattam volna otthon. Ott meg elmondtam hogy nem is kellet volna jönnöm mert meghalt. Na hát semmi se volt.

És mostanában is sokat rágódok ezen, amit pont hogy el kéne kerülni szerintem. Én nem is igazán tudtam mi történt, mintha legalábbis csak nem is lett volna apukám.

Az mindenképp jó ha nem érzi teljesen egyedül magát, hogy ha lenne miről beszélnie nincs kivel.

Nekem nem mondtak semmit mert gondolom hirtelen azt se tudták mit mondjanak, de legalábbis engem, nem zavart volna ha kérdeznek akármit is, kis figyelem az mindenképp jó. Szeretett kell vele éreztetni valahogy és szerintem ez részedről elég is.

Háát figy. Én örültem volna neki. Még az is jobb mint a semmi, hogy csak ez az üresség ő meg a halál néma csend egymagában. Lehet hogy nem fogsz konkrétan túl sokat tenni, de most belegondolsz legalább érzi hogy valaki gondolt rám. És ha meg utána mondjuk dühös lenne arra se kell reagálni hanem hagyni kell hogy kidühöngje magát.

Vagy ha pl suliba jártok lehet ott is együtt odamentek beszélgetni.

Szia,

bár nekem szerencsére még él az apukám,de amikor meghalt a nagypapám (nagyon közel állt hozzám,születésem óta velünk élt,értem jött az iskolába,kártyázott velem stb...) nagyon megviselt,és nagyon sokat segített,hogy a legjobb barátom (akkor nem volt párom) állandóan velem volt,elhívott sétálni,vagy csak átjött,hagyta,hogy kisírjam magam,hogy meséljek neki a papámmal kapcsolatos emlékeimről stb...

A páromnak nemrég meghalt a legjobb barátja (jó ez egyáltalán nem olyan,mint egy apa,de nagyon közel álltak egymáshoz) egy hirtelen balesetben,és a szerelmem nagyon kikészült.Én sem tudtam,hogy mit csináljak,de végülis azt mondtam neki,hogy nagyon szeretnék segíteni neki amennyire csak tudok,és mindenben mellette állok,ha szeretné vele maradok és beszélgethetünk róla vagy csak hozzá bújok és simogatom,de ha neki úgy jobb,akkor magára hagyom.Ő azt kérte,hogy maradjak mellette,és kibeszélte magából a fájdalmát és férfi létére jól esett neki,hogy sírhatott (én ebben semmi kivetnivalót nem láttam,szerintem jobb,ha kiadja magából a bánatot)...Szóval a lényeg ,hogy szerintem az a legjobb,ha megkérdezed,hogy neki mi a jó,mert mindenki másképp éli meg a gyászt,és ami nekem,vagy neked segítene,lehet,hogy neki nem,vagy éppen fordítva.Mindenesetre jól fog esni neki,ha érzi,hogy törődsz vele.

P.S.: részvétem az apukája miatt :(

Én a helyedben hagynám magában még egy pár hétig. Aztán pedig le nem szállnék róla, hogy zökkenjen vissza az életbe.

21/F