Ha egy kapcsolatban az egyik fél kezdettől fogva nem szerelmes, csak szeretetet érez, arról mi a véleményed?

A másik fél ellenben szerelmes és így vágnak bele a kapcsolatba. Nem csak fellángolással, hanem úgy igazából. A nem szerelmes fél pedig mintegy racionális alapon megy bele a dologba, mert egy kedves, értékes, jó megjelenésű, hasonló érdeklődésű személyt talált, akivel a szex is jó. Sikeres kapcsolat születhet az ilyenből? Sokáig úgy gondoltam, hogy nem baj, ha hiányzik a szerelem az elején, mert az úgyis átalakul később szeretetté, tehát a kapcsolat akár örökre megmaradhat. De kezdek rájönni, hogy ez nem egészen így van. A szerelem érzése adja meg az alapot a későbbi erős kötődésnek, ragaszkodásnak. Ha hiányzik a szerelmi alap, akkor soha nem lesz annyira erős a kötelék, nincs minek elmélyülnie. Ha csaj sima szeretet van az elején, akkor az nem fejlődhet olyan érzéssé mintha szerelemből alakult volna át. Mintha nem lenne gyökere az egésznek. Kíváncsi vagyok, mások erről mit gondolnak?