Hosszú póráz visszacsap?

Soha nem voltam a birtokló típus, a "ki hova megy" kérdéskörnél is egyedül az amúgy is irányadó udvariassági szabályokat követeltem meg (nem szervezünk rá már meglevő programra, ha mégis, akkor tájékoztassuk a másik felet).

A férjem még az ismerkedésünk elején sokat panaszkodott, hogy az exneje lekorlátozta a féltékenysége miatt.

Mivel nem stílusom, ilyet soha nem tettem, oda megy, ahova akar, csak szóljon, hogy ne vizionáljak balesetet, ha nem ér haza a szokott időben.

Viszont az utóbbi időben mintha visszacsapott volna ez a dolog. Egyszerűen sehová nem hajlandó nélkülem menni. Kapott ajándékba egy programot, amihez 150 km-re el kellett volna utaznia néhány napra. A szakdolgozatom közepén vagyok, annyiból még jól is jönne az egyedüllét, hogy sajnos szívesebben foglalkozom a férjemmel, mint az unalmas szakdogával, de így kénytelen lennék arra koncentrálni. De nélkülem nem akar menni. Haverokat se akar beszervezni.

Ha a haverjai hívják, néha fél óra vita után megy el velük ("mozdulj ki egy kicsit mással is").

Pedig sok program van kettesben is.

Neki nem gond, ha én megyek egyedül valahová, tehát nem féltékenység van a háttérben.

Viszont ezek után nem értem az egészet. Szeretném, ha azért rajtam kívül is lenne programja, élete.