Mennyi pénzt szoktál hazaadni havonta a szüleidnek?

Leszakadna a pofámról a bőr, ha azok után, h. 18 évig felneveltek+ egyetem+nyelvvizsga - és végül mire 23-25 éves koromig dolgozni kezdtem mindent megadtak nekem - na ezek után még úgy gondolkodnék, élnék mint itt egyesek...:-/

"Semennyit. Nem fogadnak el egy fillért sem, úgy vannak vele, hogy a szülő dolga segíteni a gyereket, és nem fordítva."

"Ők adnak nekem."

"Mikor még én is dolgoztam, akkor sem szoktattam rá őket ilyesmire..."

Az első hsz.-ó 20 ezer forintja meg egy vicc... :-/ Sejtem mennyire hálálkodhatnak azért is neki az öregek... :-/

Sajnálom a szülőket...:( Nem tudták mit sz*rnak a világra... :-/

Vagy a te értékrended más. Mint mondtam tőlem a szüleim nem fogadják el. És én sem fogadnám el a gyerekemtől. Nem azért nevelem 20 évig, hogy utána elkezdje visszaadni.

Nem tudom milyen alapon kritizálsz te bárkit, mikor mindenki őszintén leírta a helyzetét. Ha nem tetszik ne élj így, a fene sem kért rá, de ne ítéld el azokat,akik másképpen gondolkoznak, mint te.

Valóban más értékrend:

parazita élősködés--->kihasználás--->közöny--->segítés--->gondoskodás

Te helyzetedben a 3.-nál vagy...

A szüleid nem kérik, tehát nem is segítesz...lehet, hogy hónap végein már zsíroskenyéren élnek, de Te ezt már soha nem fogod megtudni - ők nyílvánvalóan nem kérnek (nem szorulnak rá/szégyellik/nem akarnak) - Te pedig nem adsz...

A közöny: hogy meg sem próbálod... :-/

Én is ismerek ilyen szülőket, hogy nem kérnek... a mami 90 éves, Ő már csak az unokáinak él...

"Jajj, hagyd kedveském, inkább Marcikának vegyetek valami szépet..."

...és ilyenkor jön a dugdosás: mami pénztárcájába csúsztatott ötezres, kiváltott gyógyszerek, telepakolt hűtő....

Lehet így is..., és lehet úgy is, h. "semennyit, egy szőlőnek az a dolga, hogy segítse a gyermekét..." :-/

Téves: egy szülőnek az a dolga, hogy segítse a gyermekét - egy gyermeknek (felnőtt gyermeknek) pedig az, hogy "alátámassza az öreg ágat".... :-/ - és nem pedig az, hogy még húzza lefelé... :-/

Én akkor sem fogadnék el pénzt a gyerekemtől, ha másnap már nem lenne mit ennem. Nem azért neveltem, hogy eltartson. Ha viszont ő bármiben segítségre szorulna, az utolsó fillérem is odaadom, mert ezen a világon semmi sem olyan értékes, mint a gyerekeink, és a jövőjük. Mire mész a pénzeddel, ha úgyis a föld alatt végzed néhány év múlva? Akkor már inkább élek úgy, hogy aki igazán fontos nekem, annak a boldogulását segítsem. Hogy kihasználna ezzel? Nem, mert aki tisztességesen, becsületben nevelte fel a gyerekét, annak meg sem fordul ilyen a fejében. Aki pedig azon retteg, hogy vajon a saját gyerekei nem szipolyozzák -e ki, az már úgyis elrontott valamit korábban.

Ez a hazaadás nem olyan, mint a borravaló, hogy szinte kötelező. A helyes helyzetfelismerés mutatja meg, hogy a szülőknek szükségük van -e a pénzre. Vannak, akik rendszeresen küldik a pénzt, de látogatni csak havonta mennek, ami sokkal rosszabb. Ha jók a szülők életkörülményei, nem kell adni, ha rosszak, akkor pedig LEHET, de nem kötelező. Normális szülő úgysem várja el.

57%-os, mondd csak, tudsz olvasni?

Ha már ítélkezni akarsz, akkor legalább értelmesen. Nem elfogadni és nem kérni az két külön dolog.

Ha valaki csak simán nem kér, annál nincs kizárva az elfogadás. Viszont, aki nem fogadja el, annak hiába adsz, nem fogadja el. Világos? A kettő rohadtul nem ugyanazt jelenti. Ezt a zsíros kenyér dolgot meg honnan vetted?

Arra meg rohadt kíváncsi vagyok,hogy honnan szeded ezt az élősködés dumát. Ki mondta, hogy bármelyik válaszoló otthon él és hogy nincs saját családja, akiről gondoskodik?

Én tisztelem a véleményed, de te is tanuld meg elfogadni, hogy attól, hogy valami nem olyan, mint a tiéd az nem feltétlenül rossz.

Szóval rohadtul nem érdekel, mit gondolsz, nekem akkor sem kellene a gyerekem pénze, nem fogadnám el, nem csak nem kérné, ha adná sem fogadnám el.

16:56-os vagyok.

Szerintem sincs igaza az 57%-osnak. Én sem élek otthon, csak addig voltam otthon amíg a sulit be nem fejeztem, aztán elköltöztem otthonról, hogy megtanúljak magam boldogulni. Azóta férjhezmentem, gyermeket várok és és rengeteg kiadásunk van, amit így is nehéz kifizetni. A szüleimnek még ott van az öcsém akit fel kell nevelni és jó körülmények között élnek, mégis segítem az öcsémet, hogy ő még több oldalról érezze a törödést még lehet, de emelett ő is vállal nyári munkát.,De a szüleink nem azért szültek minket, meg iskoláztattak, és én sem azért fogok szülni, hogy aztán 18 év vagy huszonpár év múlva nekem ezt valaki visszafizesse. Ahogy az egyik válaszoló írta, egy ép felfogású szülőnek az a legfontosabb, hogy a gyermeke tisztelje, vagy legalább is meglátogassa, és ha kell (nem anyagilag) besegítsen neki, de az sem kötelező, elég ha látja, hogy a gyermekéből tisztességes boldog ember lett, aki el tudja tartani a családját.