Miért vagyok mindig szerető, és hogyan lehetne normális párkapcsolatom?

Azzal áltatod magad, hogy majd lecserélik a barátnőt/feleséget rád. Nem fogják. A férfiak a rendes lányokat veszik el, viszont megd*ják, aki hagyja magát.

Én nem hiszem, hogy a szeretőket annyira el kéne ítélni. A pasi ha meg akarja csalni a nőjét, úgyis megteszi mással. Mindenki a saját boldogságáért felelős, normális, ha a szerető a saját érdekeit nézi, nem a feleségét. (Jó kapcsolaba nem lehet belepiszkálni, én nem hiszek az "elcsábítottak, nem tudtam ellenállni" dumának - nem akart ellenállni, és ez nagy különbség.) Viszont pont a saját érdekeid miatt nem szabadna szeretővé válnod, mert izgalom ide vagy oda, baromira megalázó lehet, hogy csak használnak. És pont onnan lehet tudni, hogy a pasi mennyire vesz komolyan és mennyire tisztel, hogy ha ezek minimálisan megvannak, akkor nem kényszerít ebbe a megalázó szerepe, hanem ELŐBB dobja az asszonyt és rohan hozzád.

Mi az, hogy nem tudsz nemet mondani? Képzeld el milyen fájdalommal járna, ha kiderülne. Nem gondolsz a másik nőre? Egyszerű kimondani: NEM

Érdekes módon évek óta van párom és mégis ki tudom mondani, hogy NEM, ha más is érdeklődik irántam.

*Ismerek valakit aki 20 éve szeretője ugyanannak a férfinak és az egyik legboldogabb nő.

Vagy a legjobb szinésznő. Eljátssza, hogy boldog, mert megalázó lenne bevallani, hogy még mindig reménykedik, sok választása nincs, mert az élet elszaladt mellette, 20 évet pazarolt el feleslegesen - új pasit már nehezen találna, azzal szembesülni, hogy nagyon elszúrta, nem könnyű, talán össze is omlana egy ilyen szembenézéstől.

Magányosan töltött ünnepek... nem hiszem, hogy irigylésre méltó helyzet.

De akinek jó, csinálja.