Táv. Kapcs. Van szó,200km áll közénk, ez nem csak ilyen tini szerelem megmondom a korom páran biztos erre gondoltok én 17 ő 20 az anyukám nem engedi hogy vele legyek, azt se engedi hogy bemutassam, nagyon szigorú Ti mit tennétek az én helyembe?

Én 16 évesen elszöktem párszor,hogy az akkori szerelmemmel legyek,amikor nem ő jött hozzám.Nekem sen engedtek soha semmit a szüleim,a párom létezéséről sem tudhattak és ez szörnyű volt.Sosem bíztak meg bennem,nem engedtek semmit :(..(de ezt nem ajánlom,mert nagyon kockázatos,szóval ne szökj el soha).Már 24 elmúltam,de még mindig úgy vagyok,hogy ő volt eddigi életem legnagyobb szerelme.Sajnos a távolság meg egyéb dolgok miatt szakítottunk,volt,hogy még össze-összejöttünk,mert valahogy lélekben nem tudtunk egymástól elszakadni.4,5évbe telt mire teljesen kihevertem.Szóval én tudom milyen az,ha azt hiszik,hogy tiniszerelemről van szó.

Ha tényleg úgy érzed,Ő számodra a legfontosabb,valahogy próbálj anyukáddal beszélni és hatni rá.Nem veszi észre ha szenvedsz miatta?Én sajnos az anyámmal nem beszélhettem meg a dolgaimat,kész kínszenvedés volt miatta a kamaszkorom.De te próbáld meg,ne add fel!

Tudod nyuszika, hogy mennyire komoly, nem te határozod el, hanem az idő mondja meg. 17 évesen az a dolgod, hogy álmodozz és hogy szerelmes légy.

Amikor meg "felnőtt leszel", rájössz, hogy a távkapcsolat nem kapcsolat. Ahogy a 16 éves is rá fog jönni.

Nagyon szép dolog a bizalom és a szeretet - és ezt nagyon könnyű 16-17 évesen, távkapcsolatban megélni. Sokkal nehezebb a hétköznapokban, amikor állandóan együtt vagytok, és meg kell oldani a napi problémákat (megélhetés) és kompromisszumokat kell kötni (mert az együttéléshez, de még az együttjáráshoz is! rengeteg kompromisszum szükséges).

Egyikőtök sem él VALÓS kapcsolatban, mert a telefonos és netes kapcsolat az nem képezi le a teljes valóságot. De 17 évesen még ez is normális, sokkal nagyobb baj van, amikor más ezt 30-on túl teszi, és nem veszi észre, hogy elszalad mellette az élet, ő meg vár valakire, akivel soha nem lesz együtt, mert még ha összeköltözésre kerülne sor, akkor sem lenne tartós, mert a távolság megszépítette a valóságot.

Ez a veszély nálatok is fennáll. Nem tudod, milyen az illata, milyen az ölelése - ha százszor elképzelted, még rosszabb, mert biztosan nem olyan, és annál nagyobb lesz a csalódás.

Természetesen van a táv.kapcs-nak egy másik fajtája, amikor több éves együtt járás után az egyik fél egyetemre megy másik városba vagy külföldre dolgozni, és akkor a másik vár rá. Legtöbbször még ezek a kapcsolatok is tönkremennek, de itt nagyobb esély van a túlélésre, hiszen tudod, milyen a másik, nem álmodozol róla, hanem ismered.

Én kívánom neked, hogy ne legyen igazam, de ez egy nagyon nagy csapdája a távkapcsolatoknak. Nem kell hinned nekem, de ha van egy szabad perced, gondold át, amit írtam, lehet, hogy megkíméled magad egy baromi nagy csalódástól.

34N

Ne szökj el...Bocsi azt nem tudtam,hogy még nem találkoztatok!

Szóval ha még sosem találkoztatok,akkor tényleg igaza van 34N-nek és sajnos tényleg megszépíti a dolgokat az internet,a telefon...

Ne szökj el, 18 éves korod előtt úgyis megtalálnak és hazavisznek. Utána meg sokkal rosszabb lesz mint most. Egy komoly beszélgetés édesanyáddal lehet hogy célravezetőbb lenne. Ha kibirjátok valahogy az egy évet, akkor már mehetsz és kezdhettek akár közös életet.

A 45 éves válaszolónak: - először is az első válaszodból nem derült ki a korod

- másodszor: lehet hogy te már belefásultál mindenbe, de ez még nem jelenti azt, hogy egy 17 évesnél gyorsan elmúlik a szerelem. Most van abban a korban, amikor az a dolga hogy szerelmes legyen.

54/N