Hogyan kell urrá lenni az indulatomon? És hogyan győzem le ha forrong bennem valami, de nme lehet kimondani? És előfordulhat hogy ami 2 éve akdozva megy az valamilyen dolog miatt megjavul? Ahhoz nagy dolog kell hogy ez megtörténjen?

Ha iszonyatos nagy indulat van bennem, akkor azt csak sírással tudom levezetni. (A könnyel együtt eltávoznak a stressz hormonok is.) Utána érzek csak megkönnyebbülést. Persze itt ne pityergésre gondolj, hanem olyan igazi, mélyről feltörő zokogásra.

2 év... attól függ, hogy egy kapcsolat első 2 éve, vagy egy hosszabb kapcsolat utolsó 2 éve.

első esetben menthetetlen, második esetben menthető, ha mindkét fél belátja, hogy gond van, és nem csak a másiktól vár csodát, hanem maga is dolgozik azon, hogy jobb legyen.

Ha kapcsolatról van szó, ahhoz csak 2 ember akarata kell, hogy megjavuljon. Olyat nem láttam, hogy jóban akarunk lenni, szeretni akarjuk egymást, de nem megy.

Az indulat visszafogása eddig nekem sem nagyon sikerült, kiváncsi lennék én is megoldásra... Számolni 3-ig csak az tud, aki eleve vissza tudja fogni magát annyira, hogy számoljon 3-ig...Ha vmi akadályoz pár percig a levezetésében, akkor utána már tudok uralkodni rajta, de ha nincs külső akadály, magamtól gyakran nem megy.

Én olyan voltam 22 éves koromig, hogy "ami a szivemen, az a számom"

Sokszor mondta az osztályfőnököm, hogy számolj el TÍZIG és addig jól gondold meg . amit mondani akarsz és csak azután mond ki!

Akkor mikor az első gondolatom megszületett, akkor gyorsan elhadartam, hogy egy , kettő....tíz és az első gondolatomat mondtam ki. Nem érdekelt, hogy megbántok vele valakit, mert az az indulat ok nélkül, nem jön az agyamba!

Történt 22 évesen velem valami (a legjobb barátom meghalt balesetben) ÉS annyira megváltoztam. azóta magamba folytok mindent. És ez sem jó. És mint előző komment írta valaki, csak a sírás, ami enyhíteni tud az indulatomon.

Azelőtt pedig soha nem sírtam. kimondtam amit akartam és kész. Most nem mondom és sírok.

Szóval egyik megoldás sem jó. átéltem mind a kettőt, de ha választanom kéne, az elsőt választanám. Mond ki!!!!!

És megkönnyebülsz, ne győd le, mert csak halmozódik benned.

A második kérdésedre nehéz így a válasz, hogy nem tudni miről van szó. Először azt döntsd el, hogy akarjátok-e megjavítani és ami a legfontosabb, hogy MIND A KETTEN akarjátok-e????

És ha igen, arra van megoldás. De ahhoz két ember kell.

És mikor tudjátok, hogy megakarjátok javítani, mikor eldöntött tény lesz, onnantól úgy kell hozzá állni.

És még egyszer hangsúlyozom, csak akkor sikerül, ha egyformán akarjátok. Ha az egyik fél egy kicsit is elbizonytalanodik ez ügyben ,akkor nem érdemes.

Én sajnos nagyon hirtelen haragú vagyok. Ilyenkor nem tudom magamban tartani a dühömet, egyszerűen felemészt belülről, ha nem mondhatom el. Most mégis ezt csinálom.

A történetet nem mesélem el, de a lényeg, hogy egy hatalmas hülyeséget csináltam (nem megcsalás), ami miatt a szerelmem úgy viselkedik velem, mint bármelyik emberrel. Persze jogosan, de azt gondolom, hogy már túlzásba viszi.

Én emiatt nagyon sokat veszekedtem vele hónapokon keresztül, mert el se tudom mondani mennyire fáj. Ő azt kérte legyek türelmes. Mivel szeretem, és bármennyire is megőrülök ettől, így azt teszem. Türelmes vagyok. Legalábbis azt mutatom. Közben meg annyira mocskosul érzem magam lelkileg, hogy szinte bármelyik percben képes lennék bőgni, vagy kiordítani magamból ami fáj.

De nem mondhatom ki én sem, mert azzal csak magamnak ártok. Ez egy olyan patthelyzet, ami sehogy se jó. Nem tudom meddig fogom még bírni...