Elhagynád a párod/feleséged, ha azt valaki megerőszakolná?

A nemi erőszak lelki kártétele független a nemtől. Leginkább személyiségfüggő, hogy kezelés nélkül ki hogyan tudja magában ezt feldolgozni - kezelés nélkül általában sehogy. Elfojtja, eltagadja, aztán jön elő 30-40 év múlva, vagy a lelki csomag továbbadódik a következő generációnak.

Ha te szeretsz valakit, akkor jóban-rosszban kitartasz mellette. Akkor is támogatod, amikor elmegy pszichiáterhez és úgy dönt, hogy vállalja a traumafeldolgozással járó poklot - mert az még mindig kisebb pokol, mint az, ami akkor vár rá, ha nem tesz semmit. Sikeres feldolgozás után NINCSEN többé semmiféle probléma. Értsd: nem jön elő 30-40 év múlva semmi, sem máskor, mert minden a helyére kerül az áldozatban.

Szemét embernek tartom azt, és gyenge, gyökér alaknak, aki éppen akkor hagyja el a párját, amikor annak a legnagyobb szüksége volna a támaszra. És mindig kívánom az ilyen embernek, hogy tapasztalja meg életem a másik oldalt: azt az állapotot, amikor neki volna nagy szüksége arra, hogy a másik jóban-rosszban mellette álljon. Nem feltétlenül nemi erőszak témájában, hanem mármikor.

És ez a véleményem akkor is, ha ezen az oldalon nagy divat lett újabban a kérdező szája vagy valamelyik ostoba hisztérika válaszadó szája íze szerint nem való válaszadókat lepontozni (ami a butaság és az elfogultság jele).

Én aztán el tudom fogadni, hogy senki nem hagyná el, hogy támasza lenne élete végéig.

Csak azt áruljátok már el, hogy miért van akkor, hogy ennél kevesebbért is mennek tönkre kapcsolatok? Pl.: anyós tönkre teszi Akkor miért nem lehet egy ilyen kérdést kisujjból megoldani. Mert a válaszolók zöme hála az Istennek nem volt ebben a szituban és bele se hajlandó komolyan abba gondolni, amit azért egyesek leírnak. Nem szó szoros értelemben vett elhagyásról van itt szó, hanem a tönkre menő kapcsolatokról.

"Ha te szeretsz valakit, akkor jóban-rosszban kitartasz mellette. Akkor is támogatod, amikor elmegy pszichiáterhez és úgy dönt, hogy vállalja a traumafeldolgozással járó poklot"

Szerinted olyan könnyű ez? Elmegyek pszichológushoz, beszélek róla és feldolgozom? Már beszélni sem egyszerű róla. Nem azért mert nem akar az ember. Mert nem akar felállni, hanem mert nem megy. Mert nem jönnek ki a szavak, hiába akarod.

1. Egy férfit egy nő NEM TUDJA MEGERŐSZAKOLNI! Ha megtörténik azt a férfi is akarja! Ennyi!

2. Egy férfit CSAK EGY MÁSIK FÉRFI TUD MEGERŐSZAKOLNI!!!!

09:36

1. Hülye vagy.

2. MIÉRT ORDÍTASZ?????

Nem hagynám el!!

De megértem azokat is, akik igen, hiszen tudom, milyen következményekkel jár a dolog.

Már 8 év eltelt azóta, hogy velem megtörtént, és utána jöttünk össze a férjemmel, de még mindig rémálmaim vannak 7-ből 3-4 éjszaka, ilyenkor ő szokott felébreszteni, szóval határozottan kihatással van az életünkre..

ma 09:06 vagyok

Az én párom a mai napig nem tudja. Mára néhány dolgon kívül semmi kihatása nincs már az életemre. Azt a néhány dolgot meg rigolyaként kezeli. Egyszerűen nem tudok róla beszélni. Nem megy. Hála Istenek magamban sikerült feldogozni olyan szinten, hogy kívülálló számára ne legyen érezhető a dolog.

"Egy férfit egy nő NEM TUDJA MEGERŐSZAKOLNI! Ha megtörténik azt a férfi is akarja! Ennyi!"

Nem, mert a férfiaknál az erekció biológiai reakció. Nem kell a szexhez kedv, csak kellő izgalmi állapot, ami akarata ellenére is megtörténhet.

Továbbá egy nő is meg tud análisan erőszakolni egy férfit tárgyakkal, de ebbe már ne menjünk bele.

Egyébként muzulmánoknál divat levágni az asszony fejét, amiért szégyent hozott a családra. Persze a férjet nem büntetik gyilkosságért, hisz csak eltüntetett egy szégyenfoltot.