Miért ragaszkodik anyám ennyire régi kacatokhoz?

az apósom is ilyen, mindent gyűjt, szar hasznavehetetlen dolgokat, tele a padlás a szarokkal,amit SOHA nem fog felhasználni semmire, de "azért jó lesz az majd valamire".

az öregeket nem tudod lebeszélni erről, ebbe nőttek fel, hogy nem kell kidobni semmit, jólesz majd valamire, mert nem biztos hogy lehet majd kapni, meg lehet majd venni,amikor pont kell, vagy ilyesmi.

csak nem értik meg, hogy mostmár mindig, minden kapható,ez már nem a 30-40 évvel ezelőtti világ! :D

Valószínűleg rossz sorban élt régen. Az ilyen emberekre jellemző szokott lenni, hogy semmit sem mernek kidobni, mert félnek, hogy mi lesz, ha egyszer kelleni fog. Lehet, hogy soha nem fog megváltozni, nem szabad erőltetni. Esetleg azt meg lehetne próbálni, hogy a kacatok helyett venni neki mást, jó minőségűt, amiben megbízik, hogy nem fog tönkremenni. De az igazat megvallva, szerintem nem fog változni, mert valójában fél, az a gond.

Nem tudom, mennyi idős, és mennyire van a gondotokra bízva, de esetleg még azt meg lehet próbálni, hogy nem mondjátok meg, hogy kidobjátok a kacatokat, hanem azt, hogy szüksége van rá egy rokonnak, odaadná-e. Neki meg vesztek egy jobbat, ami mellé talán nem gyűjt majd. Nem tudom, hogy ez működne-e, csak egy ötlet.

Nézd meg ezt a cikket is:

[link]

Egyébként az is lehet, hogy külső szemlélő szemével nézve mindegyikünk lakása csak egy kacatgyűjtemény. Ki tudja?

Jaja, ez egy betegség (is lehet).

Addig mondjuk nincs gond, amíg vidéken lakik, mert elfér a padláson, vagy a kamrában.

De láttam már panelban lévő lakást, ami egy ilyen gyűjtögető emberé volt, és a sok cucc között folyosókon lehetett közlekedni. Ez elég tűzveszélyes, nem beszélve a bogarakról, rágcsálókről.

Szia!

Nekem az anyósom ilyen. Állítólag már olyan a lakás, ahol laknak, hogy csapások vannak a közlekedésre. Széken, asztalon felhalmozva minden.

Még egyszer nem voltam náluk, pedig 9 éve vagyunk együtt, idén vagyunk 5 éves házasok.

Anyósomnak több ingatlana van, és mindegyik ilyen.

A 30 éves bútor az érték, amiért ma egy forintot sem adnak, és ugyanez, hogy jó lesz még valamire a sok lom. Aztán ott poshad/romlik valahol.

Volt, hogy a szemem láttára lomtalanításkor vett fel az utcán, könyvet/papírdobozt. Jó lesz valamire.

Már babánk is van, és tőle kaptuk a kiságyat és a matracot. A kiságy jó állapotú, míg a matrac kész borzalom volt. Mi ki akartuk tenni, mikor lomtalanítás volt. Nem engedte, inkább hazavitte.

Sajnos nem lehet meggyőzni, mindig hiteget, hogy rendet tesz, de nem történik semmi.

Igazából a megoldás, hogy, amint tudsz a saját lábadra állsz, és dobbantasz otthonról, hogy normális körülmények között élj.

Csak akkor lehet a cuccoktól szabadulni, ha meghal.

Nálunk legalábbis ez a helyzet.

Férjem minden egyes alkalommal, amikor náluk van elkeseredve jön haza, és mondja, hogy rosszabb a helyzet, mint korábban.

Szerelőt sem enged a lakásba, mert mit szólna, ezért a férjem ugrál, hogy ezt-azt megreparáljon.

Ezek a cikkek is ilyenekről szólnak:

[link]

[link]