Szerintetek nem korai elkötelezni magam 17 évesen?

De igen, nagyon korai.

Előbb fejezd be a sulit.

Utolso valaszolonak: 03:08 vagyok es teljesen egyetertek veled!

Kerdezonek: minden nap meg kell egy kicsit kuzdeni a kapcsolatert. nem szabad elhanyagolnia magat az embernek. (itt nem arra gondolok, h talpig sminkben maszkaljon mindig)

Es igen ha az agyban is minden rendben akkor miert ne mukodne.

Amint mar irtam en mar tobb mint 8 eve egyutt vagyok a baratommal. Es minden nap miutan elbucsuzunk reggel, mar alig varom, hogy ujra lassam. Es mindig meglep a mai napig. ma is irt egy sms-t delelott: "koszoni, hogy egy ilyen jo es szep no mellett aludhat minden este." Ezek a fontos pillanatok az eletemben. Ugyhogy felolem keszulhet akar aranybol is f@rok, en arra sem vagyok kivancsi. :)

03:31: Igenis van értelme a 'valamikor ki kell élned magad'-szövegnek. Szerintem nem egészséges, ha valaki az egész életét egy ember mellett éli le. Egyszerűen nincs viszonyítási alap, lehet, h jobbnak tűnik az, ami van, ha nem tudjuk, mással milyen lehetne. És én egyáltalán nem csak a szexre gondolok 'kiélés' alatt! Én az első és második barátommal is tisztában voltam azzal, h egyszer vége lesz, mondjuk alapjáraton nem vagyok egy nyálcsorgatós, rózsaszín ködben élő szerelmes, h mindent eltűrjek tőle, vak, néma, süket legyek és úgy érezzem, ha vele vége, összedől a világ, és hasonlók... Addig szeretek egy kapcsolatban lenni, amíg az jól működik, szerintem nekem sosem lesz szükségem eljegyzésre, esküvőre... Elrontaná a 'varázs't, egy idő után nem tudnám, mért is vagyunk együtt, azért, mert még mindig szeretjük egymást, vagy kötelességből...

De vissza a kiéléshez: én szeretnék még több embert megismerni, kideríteni, a különböző 'típusú', mentalitású, korú, stb... emberekkel milyen kapcsolatot tudok kialakítani, érdekel, h milyen a munkájuk, a baráti körük, h bánnak velem, az ismerőseikkel, milyen a viszony a szülőkkel, mittudomén...egyszerűen h milyen emberek vannak a jóisten állatkertjében:)

Ha nálam ez kimaradna, később biztos meglenne ennek a böjtje, nem tudom, te kedves kérdező, mennyiben vagy más, mint én. Szerintem amíg jól érzed magad, maradj a barátoddal, de amint megjelenik a legkisebb kétely a fejedben, h jó-e ez így és milyen lehet mással, lépjél, mert ez elmúlni nem fog, max. csak elnyomhatod, azt is csak egy időre..ezzel jobb nem húzni az időt, mert csak nehezebb és fájdalmasabb lesz.

Csak ügyesen;)

21L

nem olvastam végig az összeset, de azért elmondanék neked meg a többi olyan lánynak egy dolgot aki úgy van komoly kapcsolatban hogy nem élte még ki magát:

az én barátommal ugyanígy volt. nagyon szeretett meg minden, igaz kicsit kevesebbet voltunk együtt mint egy év, de én előtte voltam már 3 fiúval és azért rendesen kiéltem magam. neki meg nem volt senkije, csak 2 lánnyal smárolt, de ennyi. nagyon jó volt a kapcsolatunk, aztán rájött, hogy ő ki akarja élni magát, stb.. és szakított velem. megértettem, de baromi rossz volt... és így kb az egyik héten tökjó minden, utána meg már szakítunk. szóval ennyi idősen még nagyon nem biztos semmi. de ha ilyen érzésed van (pl. az a lány aki az első oldalon talán a 4. hsz-t írta.. 23 éves baráttal?) akkor inkább szakíts, mert az is jobb mint a megcsalás.. na mindegy, gondoltam leírom :) nem ellenetek beszélek, csak még nagyon fiatalok vagyunk ilyenekhez.

pont azért mondom amúgy mert én is el tudtam volna képzelni az életem, tényleg tökjól összepasszoltunk, aztán így ez lett. :D ez kicsit megváltoztatta a véleményem ezekről a dolgokról :)

17/L

Nekem sok olyan volt osztálytársam van akik 15-17 évesen ismerték meg a párjukat és 18 után már össze is házasodtak vagy összeköltöztek, a legtöbbjüknek már gyereke is van.Viszont van ellenpélda is.A párom egyik barátjának most lett vége egy 8 éves kapcsolatának(együtt éltek, eljegyzés is volt, majdnem gyerek is lett ebből a kapcsolatból), a lány hagyta el.

Most még nem tudhatod, hogy mi lesz a jövő,de az összeköltözés meg ilyenek még nem elkötelezettség,abból még simán vissza lehet lépni.Amíg szeretitek egymást,addig ne foglalkozz azzal, hogy ő volt e az első vagy az ötödik.Lehet örökre együtt lesztek,de lehet 2-3 év múlva vége.A lényeg hogy csak addig legyetek együtt amíg élvezitek egymás társaságát,mert ha már kín akkor nem éri meg pazarolni egymás idejét.

Egy év ebben a korban semmit sem jelent. Nektek még jó pár évbe telik, mire igazán megtudnátok, összeilletek-e. Az együttélésre gondolok, mert igazán akkor dőlne el, tudnátok-e egymás mellett élni. De egy mai 17 és 19 éves hol van attól? Gondolom, még tovább akartok tanulni (vagy a barátod már jelenleg is fősulis/egyetemista). Elhelyezkedés a munka világában majd olyan 25 évesen... Addig még sok víz lefolyik a Dunán...

Nagyon éretlen gondolkodásra vall, ha azon agyalsz, okoz-e majd gondot, hogy csak vele feküdtél le eddig. Nem csak vele fogsz, ez szinte biztos, hisz szöget ütött a fejedben a gondolat.

Nekem az első lesz az igazi, jelenlegi párom mellett fogom leélni az életem és nem jutott olyan soha eszembe, hogy fog-e gondot okozni, hogy csak vele szeretkeztem. És nem is fog, mert ismerem magam és az elveim. Mi már kiálltuk az első nagy próbát: tudunk együtt élni. Én is fiatal vagyok, de én már 17 évesen is tudtam, hogy nekem csak egy olyan pár kell, akivel le tudom élni az életem, nekem nem kell kiélnem magam. Mert bármilyen eltorzult ma a világképe egy fiatalnak, én nem fogom magamat kevesebbnek érezni, mert nem voltam más férfiakkal. És az a legfontosabb, hogy magamnak megfeleljek, nem az, hogy mások mit gondolnak. Te elhiszed a maszlagot, hogy ki kell élni magunkat? Aláírom, valakinek talán igen, de szerintem sokan ezzel nyugtatgatják magukat, ha rátalálván az igazira, már járt bennük egy focicsapat... Aztán a végén még az érezze magát lúzernek, aki nem úgy gondolkodik, mint ők. Biztos vagyok benne, ha egy férfi vagy nő később félrelép, az nem azért van, mert nem élte ki magát... Az megtette volna akkor is, ha előtte már volt 20 nővel/férfival. Ahol teljes a harmónia, ott egyik félnek sincs igénye másra, csak a párjára, függetlenül attól, hogy hány emberrel bújt össze előtte.

23l

8:32 vagyok.

Ez szerintem úgy működik, hogy az ember keresgél, és megtalálja az igazit. Ha már megvan, nem keres tovább, mert minek. Az viszont fura, hogy megtalálom, és mondjuk szerencsém van, már az első, vagy a második alkalommal belefutok, és ezután otthagyom, mert keresgélni kötelező. :D Ennek nincs értelme. Nálunk ez történt. Én 17 voltam, a férjem 19, és mindketten tudtuk, hogy ezt akarjuk. Minek szakítottunk volna? Az életkor csak egy dolog. Ha már megvan a nagy Ő, tök mindegy hány éves vagy. :)