Miért lettem ilyen hülye? Miért befolyásolnak ezek a dolgok?

Anyósomék közvetlen szomszédságában lakunk és úgy érzem kezdek begolyózni. Néha úgy érzem, hogy miért vagyok ilyen hülye és miért nem fogadok el mindent, máskor meg legszívesebben elmenekülnék bárhová. Furcsa az egész.

Szóval nem tudom, hogy ez mennyire normális, de ők mindent megfigyelnek, mikor jövök, mikor megyek, mivel, kivel, mekkora szatyorral mentem el és mekkorával jöttem. És mindent meg is jegyeznek. Hogy kivel jöttem haza, mert nem látták jól az autót, hogy ha valaki jött, akkor ki volt az, de inkább megpróbálják úgy intézni, hogy véletlen épp át kelljen jönni és megnézhessék maguknak, ha valamit látnak, hogy hogy csinálom, akkor segítségképpen egyből hoznak valamit, mert ők úgy szokták szerintük úgy jó és majd nekem is jó lesz, figyelik a postánkat, a szemetet. És én az utóbbi időben eljutottam odáig, hogy képes vagyok és nem hívok ide senkit, nem mozdulok ki csak mikor kötelező, nem csinálok már szinte semmit, mert mindig azon aggódok, hogy figyelik és megvan a véleményük, mert egyébként én teljesen más világ vagyok/voltam mint ők és régebben ezt folyton hangsúlyozták is, hogy én milyen vagyok már.

Régebben pl. pizzát is rendeltem sokszor, de már arról is leszoktam azért, mert mindig láttam, hogy véletlenül megfigyelik a függöny mögül, hogy mit hozattam, meg meddig beszélek a futárral stb.

Meg olyan csevegősen mindig mindent elmondanak mit látnak és hozzáteszik, hogy persze, ők nem szólnak ám bele, csak nyugodtan. Engem pedig annyira zavar, de nem tudom miért. Miért zavar ennyire? Mit csináljak, hogy ne legyek ilyen? Egyszerűen ez a begubózás nem normális, de már annyira leépítettem mindent, hogy zavar a gondolata is, hogy megint legyek olyan, mint amilyen normálisan voltam, mert tudom, hogy mindent figyelnek és rosszul vagyok, ha rá gondolok... :( A férjem a ne foglalkozz velük, szard le, majd én megmondom nekik a magamét véleményen van, de attól is félek, mert akkor megint én leszek a gonosz nőszemély, aki nem tud beilleszkedni a családba. Tudom, hogy a férjemet az se érdekelné, amit mondanak neki, de én félek tőle, de nem tudom miért... Nem vagyok normális..