Plasztikai műtét a családodban?

még nem, de anya fogja műttetni a melleit (41 éves) két gyerek után, ráadásul néhány éve egy hatalmas daganatot vettek ki a bal melléből, azóta ilyen műanyag, gumis, mellszerű dolgot hord melltartói bal kosarában, de még így is látszik az eltérés. a hormonkezelések miatt viszont eléggé meghízott (előtte nagyon vékony volt, családi vonás), amint sikerül normális testsúlyt elérnie, megműtik :) és nem ítélem el, mert tudom, mennyit szenved emiatt, abszolút nem érzi nőnek magát.. el sem tudom képzelni, hogy néhány évtizede még a teljes mellet levették daganat miatt.. de 19 évesen tényleg ne gondolkozz ezen, legalábbis mellműtéten, majd csak a gyerek/ek után. akkor majd lehet, hogy én is bevállalom :D

17/L

Nem volt ilyen a családban, eléggé hülyeségnek tartják.

Én fogom megcsináltatni a mellemet 1-2 éven belül. Nem rajongtak az ötletért, de túl sok beleszólásuk nincs.

Ja amúgy a mostohabátyám rendszeresen műtteti magát. Na róla nekem is megvan a véleményem. Volt már orr, szemhéj, fülplasztikája, legutóbb pedig vállnagyobbító műtétet csinált. Ő már nagyon túlzásba viszi és erre költi minden pénzét.

Szia!

Nálunk a rokonságban egy lány volt, aki 18 évesen megcsináltatta a melleit. A család közösen dobta össze a műtét árát. Mindenki helyeselte a döntését. Amikor gimibe ment, már közel 100 kg volt, kiderült, hogy elég komoly hormonzavar állt a dolog hátterében. Mikor ezt már gyógyszerrel kezelték és javult az állapota, elkezdett sportolni és 3 év alatt lefogyott 52 kilóra. Az egyetlen probléma csak a melleivel volt. Úgy néztek ki, mint 2 "bőrzacsi" (a 92 éves dédinknek is szebb mellei voltak), az orvosok is azt mondták, hogy ez magától nem fog javulni. Ott volt egy gyönyörű, csinos fiatal lány, aki a mellei miatt már az utcára sem mert kimenni. Az egész család egyértelműen támogatta a műtétet. Ennek már 10 éve, azóta boldog feleség és anyuka.

a családban nem volt komolyabb esztétikai műtét, anyum szedetett le magáról "veszélyes" anyajegyet, de ez sztem tök normális.

a szomszéd lány csináltatta meg most a melleit, nagyon vékony csinos csaj, de sajnos cicikkel nem áldotta meg a sors.

persze nem undorító dinnyemelleket csináltatott, hanem esztétikus méretű, alakjához illőket. ő azt mondta, h sokkal több önbizalma lett, világéletében zavarta, h picik a mellei.

nincs jogom ítélkezni. örülök, h ő ettől boldogabb.

én is folyamatosan kicsinek érzem melleimet, bár kapok megerősítést, h semmi baj nincs velük.

mind1, amúgy sem lenne 700 ezrem egy ilyen műtétre jelenleg.

talán ha szülés után vállalhatatlanul fognak kinézni, akkor kés alá fekszem, de addig nincs értelme.

a push-up melltartó megvan 5000ből :) akivel meg már addig eljutok, h levegyem, az nem ezen fog kiakadni :)

Nálunk volt egy távoli rokon, aki 5 gyerek után 43 évesen mellkicsinyítésre jelentkezett (Tb alapon, mert egyrészt iszonyatosan fájt a háta, másrészt az önbecsülése is a béka segge alatt volt). Megértettem őt, hiszen ha orvosilag is indokolt a beavatkozás, és nem terheli vele a családi kasszát, szíve joga. Azóta sokkal jobban érzi magát a bőrében, és ez a családjára is jó hatással van.

A gyerekeknek is úgy lett beadagolva, hogy azért kell anyut megműteni, hogy anyu egészségesebb legyen, ami nem is hazugság.

Azóta eltelt pár év, a nagyobb gyerekek huszonévesek, de egyikük sem vágyik átszabatni semmijét sem.

Nekem volt mellnagyobbításom. Amikor közöltem a tervemet, egyedül anyám állt mellém azonnal, mert ő tudta, hogy mióta megnőttek (höhö), azóta zavart, hogy alig van. 10 éve gondolkoztam rajta, így ő is tisztába volt vele, hogy nem hirtelen ötlet, hanem átgondolt döntés.

Apám magától az altatástól féltett, ezért ő próbált lebeszélni róla.

Anyósom elsőre sokkot kapott, a férjem exnejéhez hasonlított, aki kb olyan alkat mint én, de extrém méretűt csináltatott - bár válás után már. Anyósom szerint ezért váltak el :) A férjem mondta, hogy neki mindegy, ahogy én jól érzem magam, neki mindenképp tetszem, az anyja meg hülyeségeket beszél, a válásnak és az exneje műtétjének semmi köze ne volt egymáshoz, főleg, hogy már rég elváltak, amikor a műtét megtörtént. Tudni is csak azért tudnak róla, mert aközös gyerek miatt tartják a kapcsolatot.

Az unokatesóm közölte, hogy annyi eszem van, mint egy marok lepkének.

Aztán megvolt a műtét, én is arányos méretet csináltattam, kifejezetten kérve a természetes hatást (ne két merev félgömb legyen, hanem puha, mellformájú). Amikor felépültem és már jobban látszódott az eredmény, akkor mindenki azt mondta, hogy tényleg szép lett és jó ötlet volt.

Apám volt aranyos: amikor felébredtem az altatásból és kiment a műtős brigád (bejöttek megnézni, hogy mennyire vagyok magamnál, tudok-e normálisan kommunikálni), felhívtam a férjemet, hogy jól vagyok, túléltem. Ő felhívta apámat, hogy egyben vagyok - mire apám közölte, hogy akkor áldását adja a műtétre. Férjem röhögve jött be, hogy apám most már nagyon nagyvonalú lett, hogy túlvagyok rajta és nem murdáltam meg :)