Szülők, mit szólnátok ha a lányotok egy ázsiai férfivel szeretné összeköti az életét?

Szülőként (bár fiam van:) fájna a szívem, ha ezt azt jelentené, hogy még kevesebbet fogom látni a gyerekem. Plusz nem lehetetlen, hogy harmóniában éljenek, de nagyobb az esély a hétköznapi apróságokban a súrlódásra két ennyire távoli kultúra "képviselői" között.

Elsődlegesen viszont drukkolnék, hogy sikerüljön és megtalálja a választottja mellett a boldogságát - és ha így van, vele örülnék.

Nem lennék elragadtatva, bár még mindig jobb, mintha feketét hozna haza vagy arabot...

Nyilván próbálnám leplezni a nemtetszésem, de az időre bíznám, remélném, hogy nem ő lesz az igazi, ha mégis, akkor elfogadnám. Ellenezni nem ellenezném, mert azzal ellenkező hatást érnék el.

Miért nem örülnék neki? Túlságosan is más kultúra, mint mi, és nálunk elég lenézők az emberek a más bőrszínűekkel szemben, nem akarnám, hogy állandó pletykatéma legyen a lányom.

"nem akarnám, hogy állandó pletykatéma legyen a lányom"

Tudod, minden csoda 3 napig tart, ha nem is Mo.-n élnének, akkor meg főleg.

Én egyébként nem ellenezném, bíznék abban, hogy jó értékítéletet tudtam átadni a lányomnak a nevelése során.

Az ún "kulturális különbségeket" meg le lehet győzni, csak mindkét félnek engednie kell egy kicsit (empátia).