Ismeretlenül miért kell beszólni?

Én 15 éves vagyok és van egy 1 éves kisfiam. Bárhová megyünk mindig mindenki kedves az öregek mosolyognak gügyögnek, ha rá is kérdeznek, hogy az enyém-e és mondom, hogy igen akkor se szólnak be, továbbra is kedvesek, bár persze, a boltban mikor elmegyünk bevásárolni sok furcsa tekintettel találkozom, de leginkább a fiatalabb korosztályon látom az ítélkezést. Amúgy én meg tudom, hogy soha egy pillanatig sem bántam meg, hogy megszületett a fiam és én törődök vele én nevelem őt és az apukájával is együtt vagyunk, szóval nem törődök azokkal akik rosszat gondolnak rólam, boldog életem van. Még ha tiéd lett volna a kisgyerek akkor se lett volna joguk beleszólni, bizonyára megkeseredett vén banyák voltak.

15/l

15 éves vagy 1 éves gyerekkel és apukát nem csukták le?

tényleg, hogy oldod meg a tanulást? hol laktok?

Igen magántanuló vagyok és így a gimit négy év helyett kettő alatt fogom elvégezni. Tudom, hogy ez nem természetes, hidd el én sem így terveztem az életemet, de hát ez van ebből kell kihozni a legjobbat. Nem csukták le a barátomat, természetesen mert már elmúltam 14 mikor összejöttünk. Ő idén volt végzős a gimiben, Elte közgazdaság szakán (ha jól tudom, így hívják) fog tanulni.

Szerencsére mindkettőnknek jó módú családja van támogatnak minket, de ő egy informatikai cégnél én pedig apukám cégében segítettem be nyáron szóval mind ketten keresünk is valamennyit. Szeretnék majd egyetemre is menni néhány év múlva.

15/l