Miután nagyanyám meghalt, anyám szemrehányóan szóvá tette, hogy nem fogytam bele. Azóta is nyomaszt ez a kijelentése, de vele ilyesmiről nem lehet beszélni. Mit tegyek?

Én még csak a szerelemtol fogytam eddig, tehat a boldogsagtol, örömtől.

Anyukád egyértelműen gyászol és megpróbálja mindenkire kivetíteni a fájdalmát, aki a környezetében van, mert így dolgozza fel. Nincs jelentősége annak, amit mond, hagyd rá. Van, aki bánatában fogy, van aki hízik, van akinek nem változik a testsúlya. Én pl fogyok, ha bánat ér, de ismerek olyat is, aki kényszeresen eszik.

Én is azok közé tartozom,akik híznak,ha valami problémájuk van.Ez azért van,mert sokan az evéssel próbálják elterelni a figyelmüket a bánatukról,így próbálják kitölteni a lelkükben lévő űrt.Sokan úgy vannak az evéssel,mint a dohányosok a cigarettával,így vezetik le a stresszt...Van aki meg ha ideges,szomorú,nem tud enni,nem kívánja az ételt,napok alatt 10 kilót fogy...Ez ember kérdése,ki ilyen,ki olyan...Ne foglalkozz vele,és nehogy azért ne egyél,hogy anyukádnak megfelelj...Ne tedd tönkre magad,a gyász bennünk van,nem a külvilágnak szól.

Kérdezd meg tole, hogy tenyleg azt kivanja-e, hogy koplalj, amiert ő elvesztette az anyukáját... majd eszhez tér.

Ez érdekes. És mi van azzal, aki bánatába felzabálja a hűtő egész tartalmát?!

anyád nem normális.ez egy hülyeség hogy beefogyni.minednki mársként éli meg.elég baj ha megvan a baj.mér,ő hány kg-t fogyott?kérdezd csak meg!amúgy elég szar ha elvárja hogy fogyás következzen be.