Miután nagyanyám meghalt, anyám szemrehányóan szóvá tette, hogy nem fogytam bele. Azóta is nyomaszt ez a kijelentése, de vele ilyesmiről nem lehet beszélni. Mit tegyek?

Sz.rd le. Már bocsánat...

Mikor ilyen nagy szomorúság ér, én pl. enni szoktam, rajtam a stressz is csak lerakódik pár kilóban csípőtájt, míg már egy hét alatt dob le három kilót.

Nem mindenki egyforma.

Van aki egy tragédia után napokon belül öregszik tíz évet. Egyszer láttam ilyet, soha többé nem vagyok rá kíváncsi, mikor ismerősnek meghalt a gyereke. Nem hízott, nem fogyott, egyszerűen évtizedekkel idősebbnek látszott egyik napról a másikra.

Valahogy nem tartom "illendőnek", hogy valaki tönkremenjen és belerokkanjon a gyászba, és hidd el, a nagymamád se várná el.

A többi nem számít.

Ja, bocsi! Nálunk nem szokták így használni, hogy "belefogy". :)

Anyukád tényleg egy kicsit radikális, hiszen nem ettől függ az ember gyásza.

Szerintem ne is feszegesd a témát, elvégre te tudod, hogy mit érzel. Az pedig bőven elég.

Nekem ha bajom van, csokit zabálok...

Látszik is a seggemen, hogy mostanában nem voltam túl jó állapotban...

Én ha ideges vagyok, stresszes vagy bánatos, akkor eszek!

Egyébként részvétem, és ne törődj azzal anyukád mit mond