Volt már úgy valaki, hogy nem tudta mit kell az életével tenni? És hogyan tovább?

Szerintem kiút csak akkor van, ha az ember kicsit kilép a külvilágba, nem zárkózik be, mert akkor sok olyan hatás érheti, ami ötletet adhat arra nézve, hogy hogyan tovább.

A bezárkózás ilyenkor a legrosszabb.

El kell menni egy sétára, egy könyvtárba, esetleg egy múzeumba, stb.

Vagy jelentkezni lehet valahová önkéntesnek, igaz, fizetséget nem kapsz a munkádért, de a jutalom a jó érzés, hogy tettél valakiért valamit, és új ismerősöket is szerzel.

Egy másik ötlet: környezetvédő túrán részt venni, szerintem találsz ilyet az interneten, ha rákeresel. Mindenképpen nyitni kell a külvilág felé!

Igen van éppen. És telik az idő, nagyon telik, túl régóta, és nem adja magát a megoldás. Hiába agyalok a nap minden percében ezen. A "hogyan tovább" kérdésre minden egyes forgatókönyvet lejátszottam már, és egyik sem jó, csak rossz megoldás van :-( Sokszor igyekszem nem azt érezni, hogy már felesleges vagyok a világnak.

35f

Igen én örlődöm amióta államvizsgáztam az egyetemen...nem tudok továbblépni, csak élem az egyhangú életemet, semmit sem fejlődöm, de az a legrosszabb az egészben, hogy NM MOTIVÁL SEMMI! Egyszerűen nem látom mit merre...szorongok, éjjel arra ébredek hogy ezen agyalok és szorongok!!! Aztán órákig nem tudok elaludni.

Nekem egy jó munkahely adná meg a kezdő lökést majd egy jó párkapcsolat!

De a munkahellyel elindíthatnám az életemet, mert így toporgok egy helyben!

29N

Szerintem magától adódni semmi nem fog! Pályázati lehetőségeket is meg kell nézni, és sokat dolgozni azért, hogy eljöjjön a lehetőség. Nem mindig csak a végzettségnek megfelelő munkakört kell várni, lehet más egyéb (sokak által alantasnak tartott) munkát is végezni, és munkavégzés közben jobban telik az idő.

A jó lehetőségek nem fognak kopogtatni az ajtón, tenni kell és nyitott szemmel járni-kelni. "Szemesnek áll a világ" - és ez a mai korban méginkább igaz, mint régen volt. Nem szabad semmilyen lehetőség mellett elmenni, meg kell ragadni minden alkalmat a továbblépésre.

Igen, pont most. Itt a két gyerek, munkahelyre nem vesznek vissza. A szakmámmal itt állást nem találok, gyerekek miatt ingázni sem tudok. (Mivel nincs autóm, busz meg vonat nem jár gyakran.)

Kellene valami piacképeset tanulni, de nem tudom, mit.