Férfiak, Ti meddig várnátok türelemmel a szünetelő párotokat?

"Ha a való életben is ilyen vagy akkor értem miért menekült el."

Köszönöm. Hova tartsam még a pofámat, hogy belém lehessen még egy nagyot rúgni????

Szerencsére közben elkezdődött némi kommunikáció, kezdem jobban átérezni az ő dolgait is.

Ami a siránkozást illeti, nem célom senkit sem terhelni vele, a netes fórumok sajátossága, hogy lehet, de nem kötelező rájuk beírni és ugyanúgy lehet, de nem kötelező a beírásokat elolvasni vagy válaszolni rájuk.

Mivel én nem akarom a dühömet, sértettségemet, elkeseredettségemet a lányra zúdítani, ezért vezetem le azzal, hogy a világháló segítségével próbálok olyan emberekkel kommunikálni, akik vagy átéltek hasonlót vagy esetleg van egy-egy jó ötletük, véleményük. A pszichológus és a lelkész nem rossz ötlet, gyakorló vallásos nem vagyok, pszichológussal viszont váltottam e-maileket.

Igazad van és én is elismerem, hogy egy férfiatlanul pit.schogó sipákoló barom_arcúnak tűnhetek :) azzal, hogy nem tudok a témáról lekattanni. A valódi okok az a tehetetlenségem és az, hogy komolyan hittem abban, hogy együtt fogunk megöregedni. Sokan azt hiszik, hogy erősen birtokolni akarom a lányt. Talán félreérthetőek a beírásaim. Annyi ego van a dolog mögött, hogy nem szeretném elveszíteni, de nem azért, mert az egyedülléttől félek (lésd: társfüggők), hanem azért mert szeretem. Mert mi ketten vagyunk egy egész. Néha magamon is meglepődöm, hogy ennyire össze tudott törni a dolog, mivel régebben én is olyan "macsós" voltam, hogy mit nekem, majd lesz másik. Aha! Aztán amikor "élesben" megy a dolog, az tök más.

Úgyhogy részemről is szent a béke, én sem neheztelek senkire. A fórumozás valóban pótszerjellegű, ez igaz.

Nem, dehogyis csüngök rajta. Én pont annyiszor találkozom és beszélek vele, amennyiszer Ő akarja. Amióta elköltözött én nem is kezdeményeztem semmiféle kapcsolatfelvételt. Sokkal inkább ő csüng énrajtam (amivel tulképp nekem nincs bajom).

A hétvége is úgy telt, hogy ő keresett, jött, hogy menjünk együtt kutyát sétáltatni és beszélgessünk. Én nem dobtam ki és nem is voltam vele utálatos. De azt a legnagyobb belemagyarázással vagy csúsztatással sem lehetne rám mondani, hogy én őrajta csüngenék.