Szerinted kik a rosszul nevelt gyerekek?

Tegyünk igazságot?

Még ha "jól" is neveled a gyereked, a kimentel sajnos mindig lutri.

Nem az a lényeg, hogy valaki gyerekként milyen, hanem, hogy milyen felnőtt lesz belőle, képes lesz-e tanulni a saját hibáiból, és képes lesz-e később önállósodni - ami nem azon múlik, tudsz-e csinálni magadnak egy szendvicset :) Hanem azon, képes lesz-e alkalmazkodni más emberekhez, akikkel együtt kel majd laknia, akár teljesen vadidegenekhez, és el tudja-e látni magát.

A gyerekek rosszalkodnak, próbálgatják a határaikat, ami teljesen természetes. Tény, hogy csapatban sokszor egy csapat miniatűr ördögfiókára emlékeztetnek, de ez csak a csordaszellem miatt van, ami szintén ebben a korban alakul ki. Ha viszont egyesével mennének hozzátok, szinte biztos, hogy jobban moderálnák magukat.

Nevelés, nevelés? És mitől is rossz, vagy jó? Hát, azt még senki sem tudta leírni, csak van egy csomó könyv, meg elmélet, aztán a gyakorlat tuti más.

A gyerek elsősorban és lényegében a fogékony szakaszában jobbára a szülőt követi (nagyjából az ötéves korig tart, csak a bigott és ortodox pszichológia képzeli azt, hogy majd az iskola megneveli). Ha a szülő átlagosan jó, akkor a gyereke is, és majdnem teljesen mindegy, hogy most akkor köszön-e a gyerek vagy nem, mert ez harmadlagos probléma. (Ne felejtsük el, hogy a legtöb pszichopata alapvetően udvarias, megnyerő modorú, és csak aztán jön a feketeleves, csak akkor már késő.)

Konzekvencia és egységesség. Abban semmi értelmes nincs, ha egyik esetben szigorú (és jobbára értelmetlen) büntetést generál ugyanaz, amikor máskor széles vigyort. Ha egy gyerek azt észleli, hogy kijátszhatja egymás ellen a szülőket, vagy a nagyszülőket, akkor meg is fogja tenni, ezért nem árt egy egységes nézőpont. Amúgy is sokszor azt képzelik a szülők, hogy a nagyszülők csak kényeztetnek és nem nevelnek, holott akkortájt még nem ilyenek voltak. Talán akkor nem kellene állandóan hosszú éveken át kizárólag rájuk bízni a gyereket, mivel amúgy sem bíznak bennük (persze azért jó a nagyi a háznál, mert addig is a szülő elvan, mint a befőtt, és végre nem zavarja a gyereke).

A szülő alapvetően és egyetemlegesen felel a gyerekéért, akkor pedig ne zárja már ki a társadalomból azzal, hogy olyanokat mond, hogy a tartalmasan együtt töltött időszak. Mert ez a divat, a szülő lepasszolja a gyereket bárhová, amikor bevásárol, takarít, háztartást vezet, miegymás. És csodálkozik, ha a gyereke még húsz év múlva is ott tart, hogy őt ki kell szolgálni. Amelyik gyerek csak egyetlen egyszer is ilyet mond, hogy "minek az ilyennek gyerek", meg azért van, hogy "őt kiszolgálja", na az rosszul nevelt, és ott egységesen és kizárólagosan a szülő a felelős, akárkire is akarja kenni. (Szigorúbb államban szerintem nyuigodtan visszakövetelhető lenne az összes támogatás, mert a társadalomra ártalmas, antiszociális, tipikusan primitív és csekély értékkel bíró egyént hoztak létre.)

Persze megérthető lehetne az a szülő, aki elhiszi, hogy a hároméves korban a gyereket két-három órával kell hamarabb költeni, hogy jól kidekorálja (kisminkelje), hogy óvodába mehessen, mert csak a királynők érvényesülnek a világban. Ezek a mérgező szülők, alkalmatlanok, nemcsak elvenni kellene a gyereket tőle, de még büntetni is. Az ilyenek már emberi életre is alkalmatlanok, nemhogy szülőknek, mert aztán még megpróbálnak korrigálni vagy harminc évvel később, amikor rájönnek, hogy egy anyukán élősködő, semmire sem való, dolgozni sem akaró, csak körömkifestő (fiúban hajvasaló, mert most az a trendi) túlkoros gyereke marad, aki leválni sem képes, nemhogy élni.

Nos, hosszú voltam, de azt hiszem, kimondottan utálok az anyaszauruszokkal találkozni bárhol, melyet egyesek anyatigrisnek neveznek, pedig a tigris egy értelmes állat, hozzájuk képest, a szauruszoknak meg el kellene foglalniuk magukat a történelemben (kihalni).