Akinek viszonylag későn (20 éves kora után) lesz először kapcsolata, ők miért maradnak együtt évekig, esetleg házasságig?

Ha csak ilyen későn jön össze az 1. kapcsolat, ott gondolom tudják, hogy bennük van vmi hiba, talán így toleránsabbak alapból a társukkal, akik meg váltogathatnak, azok lassabban jönnek rá, hogy senki sem tökéletes, sokáig keresgélnek. Ami ilyen nehezen jött, azt jobban meg is becsülik, nagy az esély, hogy ha szakítanak, már olyan társat sem találnak, mint a régi. Szerintem azok, akik a 20. körüli párjukkal lépnek végül házasságra, inkább buknak bele a dologba, nem lehet túl erős képességük a kötődésre, a másik megbecsülésére. A "jobbak" előbb elköteleződnek vki mellett.

Mert 25 fölött itt az ideje ebben a kérdésben komolyan gondolkodni, nekik a tini kori váltogatások így egyszerűen kimaradnak, az az idő elment. Jobban becsülik a társukat, ők sem tökéletesek, ha senkinek nem kellettek huszonéves korukig. Akkor jönnek a bajok, ha egyik fél nem élte ki magát(a biztos akadna nekem jobb is...)Ez nagy veszélye az ilyen embereknek.

Félnek az egyedülmaradástól. Valószínűleg jogosan. Aztán visszaüt az egész mert nincs tapasztalatuk, nem tudják hogy a szerelem elmúlik minden kapcsolatban, későn akarnak keresgetni.

Nem akarok rosszmájú lenni, de az csak a rizsa, hogy ők eleve komolyabb kapcsolatot kerestek. Az igazi ok, hogy általában defektesek, és ha már nem is szerelmesek egymásba, együtt maradnak, mert félnek, hogy különben örökre egyedül maradnának. Bár sok esetben csak önbizalom hiányosak, nincs is velük semmi gond. De egyértelmű, hogy összefügg azzal, hogy az átlagnál később találtak első párt is..

Mert akinek nagyok az igényei és nem enged belőle,nehezen engedi el az illetőt,ha már megszerezte.Sokan 40-50 után csapnak a homlukukra,hogy basszus,mindent elcsesztem.