Segíthetek valahogy a depressziós barátnőmön?

Hát,ha esetleg van pszichológus ismerősöd,akkor be kéne mutatnod neki(persze úgy,hogy ne tudjon róla,hogy mi a hivatása).

Vagy valahogy mindenképpen meg kéne győznöd,hogy menjen el dokihoz.

Mondd neki,hogy aggódsz érte,és ,hogy gondolkozzon el azon,hogy ez nem egy normális dolog,mivel normális emberek ilyet nem tesznek,nem így viselkednek. Kérd,hogy menjen el,és ha nem "tettszik" neki akkor nem erőlteted,de legalább próbálja meg.

Egy depresszióssal mit kell csinálnunk, hogy meggyógyuljon?

Ha valaki segíteni akar egy depressziós betegen, akkor tudnia kell, hogy az ilyen beteg élettől és haláltól egyaránt fél. Úgy akar személyben gondolkodni, hogy ne kelljen semmiért felelősséget vállalnia. Aki depressziós, annak hiába magyarázod, hogy értelme van az életének. Ő pontosan azért depressziós, mert mindent csak arról az oldalról akar látni, hogy igazát igazolja. Éppen ezért, ha aktivitásra akarod serkenteni őt, pontosan az ellenkezőjét éred el nála! Befelé forduló agresszivitással nyomja el magában azt a bűntudatot, ami természetesen megjelenik minden normális emberben kezelhető módon, mivel a földi élet soha és senki számára sem lehet steril! Mi hát a megoldás? Először is meg kell próbálni mindenáron feladatot kérni tőle! Feladatot kérni, és nem adni! Amíg valaki nem tudja elérni, hogy feladatot kapjon egy depresszióstól, addig képtelen arra, hogy segítsen neki! Ha olyan feladatot kap a segíteni akaró, hogy hagyja őt békén, akkor rövid ideig ezt kell tennie. De hamarosan újra kérni kell. Ha azt mondja, hogy végleg hagyják őt békén, akkor ezt vissza kell utasítani. Meg kell mondani, hogy nem a depressziós érdekében utasítja vissza, hanem a segítő érdeke az, hogy feladatot kapjon. Erre neki, a segítőnek van szüksége! Aztán meg kell tanítani őt arra, hogy tudjon hálát adni azért, hogy feladatot adhat. Ennek első lépése az, hogy tudassátok vele, ti hálát adtok Istennek (nem neki) azért, mert feladatot kaptatok tőle, a depresszióstól. A nagy szeretet és kitartás meghozza a maga gyümölcsét. A depressziós akarva-akaratlan felelős kezd lenni szavaiért, magatartásáért. Ez az út vezethet oda, hogy először másokat, majd önmagát is kezdje helyesen szeretni, illetve kezdje engedni, hogy Isten szeressen benne.

A depresszió olyan kiábrándultság, amely egy valótlan világ utáni vágytól betegíti meg azt, aki e valótlan világról nem képes leoldani magát. Azt szoktátok mondani: ‘Kutyaharapást a szőrével kell gyógyítani!’ Ez jelen esetben azt jelenti, hogy nem menekülni kell a földi élet árnyoldalaitól, hanem inkább keresni azokat! Többet járj temetőbe, többet gondolj a csonttá éhezett kisemmizettek sorsára, jobban éld át, hogy a földi élettel nem a mennyországot választottad, amikor ide lejöttél, hanem inkább a poklot. Többször gondolj arra, hogy egyetlen embernek sem, így neked sincs más jogod, mint az ítélkezés helyett az elviselést választani. A sötét szoba jobb orvosság ilyenkor, mint a tavasz életigenlő bontakozásának látványa! Igen, mert aki depressziós, az sem élni, sem halni nem akar A gyógyulás akkor kezdődik el egy depressziós életében, amikor sikerül neki a VALÓSÁGGAL találkozni! Azzal a valósággal, amelyre kinyílt antennája van a lelkében! Neki magának kell megtapasztalnia, hogy ő felel saját boldogságáért. Ő, és senki más. Mivel a depresszió egy egész sor betegségtünettel is jár, annak, aki segíteni akar, vigyáznia kell, hogy el ne vesszen a részletekben! Nem a betegségek a fontosak (ezek valóban nincsenek is, csak tünetei annak, hogy beteg a lélek)! A depressziósnak is tudnia kell, hogy nem úgy szereti Isten őt, mint mindenkit, hanem úgy, mint senkit a világon! Azért van belőle csak EGY! Isten lenne szegényebb, ha ő nem volna!

Ha vagdossa magát, és erre nem büszke, hanem szégyelli, akkor sokkal komolyabb a baj, mintsem hogy elintézhető legyen egy depresszió dobozcímkével.

Mindenképpen pszichiáterkézre kéne adni, de ha ő maga nem akar segítséget, változást, akkor senki sem fog tudni rajta segíteni. Ugyanis senkit sem lehet meggyógyítani, aki nem akarja, akiben nincs motiváció a gyógyulásra; senkit sem lehet kihúzni a mocsárból, aki maga sem akar onnan kikeveredni.

Bármilyen szomorú is, ezt fogadd el. Te nem lehetsz semmit azon túl, amit eddig tettél. De más sem. Hiába cipeled el erőszakkal, vagy bármiféle manipulációval orvoshoz, ha ő maga nem akar meggyógyulni, akkor mindent megtesz annak érdekében, hogy a terápia érdemi része el se kezdődhessen - magyarul olyan mélyen betart a terápiának, hogy a terapeuta előbb-utóbb kénytelen lesz azt tenni, amit a páciens erőltet: véget vetni a terápiás kapcsolatnak.

Rohadt nehéz ügy, egy klinikai depresszióssal barátkozni (és főleg együtt élni) már-már hasonló kínszenvedés tud lenni, mint klinikai depressziósnak lenni.

Sajnálatos tapasztalat, hogy hiába győzködöd a dokival vagy pszichológussal, ha nem akar elmenni, nem fog, még ha betegségtudata van, akkor sem. Ha túl sokat rágod vele a fülét, még ronthatsz is a helyzeten. Magának kell rájönnie, hogy segítségre szorul.

Ha szereted és fontos neked, akkor tarts ki mellette, akkor is, amikor mélyponton van és elviselhetetlenné válik, ha ugyanis sikerül neki elidegenítenie magától, azzal még mélyebbre süllyed.

Találj ki közös programokat, segíts neki elmélyedni bármilyen elfoglaltságban, hobbiban, a lényeg, hogy lekösse magát és aktívan, hasznosan töltse ki az idejét. Lehetőleg próbáld úgy intézni, hogy sok legyen a szabad levegőn eltöltött, némi fizikai aktivitással járó program, ezek sokat segítenek.

Ne hagyd, hogy lehúzzon a hangulata, maradj pozitív, de ne irritálóan optimista vagy tolakodó.

Éreztesd vele, hogy számíthat rád, hogy szereted, hogy ha baj van, bizalommal fordulhat hozzád.

Kérj tőle könnyű, még az ő beszűkült valóságérzékében is megvalósítható szívességeket és persze háláld is meg őket - így segíthetsz neki, hogy hasznosabbnak érezze magát.

Így hirtelenjében ennyi jutott az eszembe, sajnos ezek is csak enyhítik a tüneteket, kezdő lépésnek hasznosak lehetnek, de a problémáját nem fogja tudni más megoldani helyette, ez sajnálatos tapasztalat, mindkét oldalról volt benne részem. :(

Ha elmegy, se tud vele mit kezdeni a pszichiáter, ha nem akar meggyógyulni.

Kényszergyógykezelés pedig Magyarországon NINCS!