Szerintetek is az a normális ahogy ő gondolkozik?

Nekem is az ugrott be, hogy a hosszú, boldog házasság egyik titka az, ha az anyós nem tud átmenni hálóingben.

Persze lehetnek kedvesek, jó fejek, de az úgy egészséges, ha külön család lennétek, külön házban, ami a tietek. És ezen van a hangsúly, mert az én házam az én váram. Lehet, hogy üres frázisok, de sok igazság bújik meg mögöttük,pláne, ha az első összezördülések előjönnek.

Ha pedig jönnek a manók, akkor újabb ütközőpont lehet anyós-meny között, amit jobb megelőzni.

Anyósos házában nem lehetsz igazi háziasszony (no és anyakirálynő), mert mindig lesz valaki, aki megmondja, mi a jobb, mi a tutibb, hogy neveld a gyerekeket, ő hogyan csinálná stb. És ezt a párodnak igazán meg kellene értenie...ha nem, akkor úgy néz ki, nem akar anyuka szoknyája mellől elszakadni. Ha ezt nem érti meg, akkor a jövőben nem nagyon fogtok boldogulni, mert 2 dudás nem fog megférni egy csárdában...

Ne hagyd magad!!!!!!!!!!!!!

Ez csak rosszabb lesz!!!!!!!!!!!!

Saját tapasztalat. :(

Nem csak az összeköltözés gáz, hanem azon is gondolkozz el, hogy el fogod-e viselni, h párod ilyen anyás és adott esetben nem áll ki melletted.

Mindenképp tarts ki az álláspontod mellett. Lehet, hogy jóba leszel anyós-apósoddal, de az is lehet, hogy most jóban vagytok és az összeköltözéskor komoly problémák lennének. nem azt mondom, hogy rámegy mindenképp a házasságod, de komoly problémákat okozhatsz ezzel magatoknak.

A különköltözéshez és ragaszkodnék.

Te gondolkodsz jól!

A felnőttséggel az is együtt jár, hogy a párod nem anyucinál lakik.

Ott Te nem lennél a "ház asszonya", mert az anyósod az.

Te mindig csak másodrendű lennél.

És ott a barátod is elsősorban apa-anya kisfia, és másodsorban a Te párod.

Mindenképpen másodrendű helyzetbe kerülnél.

Ráadásul nagyon sokszor van, hogy a család valahogyan kirekeszti azt, aki "kívülálló", az pedig te lennél, mert te később "csatlakoztál".

Gondolod, hogy ha összevesztek, és az anyósodék is hallják, nem a férjednek adnának igazat?

Még akkor is, ha neked van igazad!

Oda állnának mögé, és neked nagyon nehéz lenne önmagadat képviselned, 3 emberrel szemben.

Ők rokonok is, te meg a házukban élsz...

Duplán kiszolgáltatott vagy.

Pláne, ha gyereketek lenne!

Miféle méltóság, vagy önállóság teremne ott neked?

Az a ház nem lenne a tiéd, az anyósod szemében mindig gyerek maradsz, ahogy a férjed is.

Gondold végig ezt!

Szerintem ragaszkodj a külön otthonhoz!

Szeintem normális hiszen szereti a szüleit és segíteni próbál nekik. Erre nem mondhatom azt hogy nem normális . Valószínűleg nincs tisztában azzal amivel te igen, hogy 2 vagy 3 generáció nem "férne meg" 1 házban. Akármilyen vita lenne a te véleményed számítana a legkevésbé, mert hát övék a ház, megmondanák mit csinálj, mit ne csinálj, mit csinálj másképp, de ezzel te is tisztában vagy.

Szóval párod gondolkodása normális szerintem, de rád nézve kedvezőtlen,kényelmetlen én nem is mennék bele az 100%!!!

5 év?? Kislány ez nem olyan sok idő, főleg, hogy ezt az időt is majdnem teljesen csak diákként (tehát nem független felnőttként) töltöttétek együtt. Várjatok még az összeköltözéssel és a jövő fix. tervezésével.

Alapvetően persze sokkal jobb külön élni. De a mai világban nagy segítséget jelenthetnek a fiatalok életkezdéséhez a nagyszülők segítsége. Gondolj erre és próbálj alkalmazkodni.

Kivéve persze, ha anyagilag olyan jól álltok, hogy simán kifizetitek majd a bébiszittert és nincs szükségetek arra a plusz megtakarításra, amit az önálló lakás fenttartása helyett meg tudnátok spórolni.

Kérdező, nehogy elkövesd életed legnagyobb hibáját.

Nem azt mondom, hogy minden anyós rossz, de azért a legtöbb az, mégha nem is képesek bevallani.

Lásd anyum mennyit kellett nyeljen abből kifolyólag, hogy annak idelyén egy udvarra költöztek:

"Mindig is fájt nekem, hogy nem fogadja el anyumat édesapám feleségeként és förtelmes dolgokkal keseríti meg az életét. Olyanokkal, mint pédául: más nem tisztességes nőket akar apumra tukmálni, mikor anyum még csak 6 hétben volt velem, és annak idején a testvéremmel; folyton hazugságokkal rágalmazza.

És mégis folyton az áldozatot játsza mindenki előtt, és hogy anyum milyen rossz. Pedig anyumat tényleg megbecsülik és tisztelik, míg mamám még a lányát sem tudta megnevelni, aki elhagyta 1 újszülött gyerekét és a mostani gyerekei csak akkor kellenek mikor meg tudja őket lopni(habár még kiskoruak) és a férjét sem tiszteli.

Sajnos nem rég apum egy súlyos autóbalesetet szenvedett, az állapota nagyon kritikus volt 2 hónapig (addig az intenzíven volt, amiből majdnem 1 hónapot kómában). Csak anyum és én álltunk mellette, míg mamám csak egyszer jött be, akkor is mert anyum elvitte. Szó szoros értelemben nem törődött vele, míg az alkoholista lányát az egekig magasztalja.

De szerencsére apum jobban lett fizikailag (sajnos az ütés miatt az agya, mármint a gondolkodása sokat romlott).

És ekkor nagymamám elkezdte a hazugságait, miszerint anyum csak megjátszotta a hű feleséget, csak a nagymamám törődött apummal és ilyenek.

Mindezeket addig csinálta, míg most anyum kapott egy idegösszeroppanást és a korházba került. Erre apum nagyon megiedt és ő is bekerült a kórházba a sokk miatt.

Ezek a dolgok persze most sem érdekelték mamámat, míg én éjt nappalá téve dolgoztam, hogy legyen miből kifizetnem a szüleim kórházi költségét, és hogy visszajöhessenek a testvérem és mellém.

Három keserves hónap után hála az Istennek sikerült hazahoznam, úgy hogy nem tartozom a kórház fele, itthon a számlákat ki tudtam fizetni, és a testvéremet is fenn tudtam tartani (az már mellékes, hogy nekem sokszor még hamburgerre sem telt)

És most mamám nem hagyja, hogy örvendjünk a testvéremmel a szüleinknek, mert nagyon mocskos dolgokkal kezdett minket rágalmazni."

És még sorolhatnám a sok rosszat, amit ellenünk tett.