Egy szülő mennyire okolja magát, ha a tizenéves gyereke depressziója gyógyszeres kezelésre szorul?

Enyém még nem tizenéves (de nemsokára). Én érzelem- és ingerdús, szeretettel, és bizalommal teli életet biztosítottam eddig a lányomnak. Ha ennek ellenére mégis depressziós lenne, biztos csődként élném meg, hogy nem jól foglalkzoztam vele, elrontottam valamit.

Ha úgy lenne depressziós, hogy már kicsinek sem avat a bizalmába, nem mond el dolgokat, titkolózik, akkor elkönyvelném, hogy ok, én vagyok a hibás.

Melyik esetre ismertél rá?

Azt nem tudom, hogy a szülő mit gondol magáról, de én gyerekként voltam ilyen helyzetben.

Depressziós voltam (ami anorexiával párosult) és szednem kellett antidepresszánsokat. Ez 15-17 éves koromban volt. Most vagyok 24.

Nem hibáztatom kizárólag a szüleimet (elég sok egyéb tényező is volt, ami kiváltotta), de ők is rátettek egy lapáttal. Otthon gyakoriak voltak a konfliktusok, nem éreztem azt, hogy támogatnak és nagy elvárásokat támasztottak velem szemben.

1. vagyok. Én úgy gondolom, ha a szülők bizalommal és szeretettel fordulnak a gyerekük felé, akkor a gyerekben is kialakul ez kölcsönösen, és ha baj van, tudnak róla beszélni egymással. Oda - vissza. Én pld. ha bajom van, akkor a gyerek úyis rákérdez, hogy Anya mi a baj, - és akkor az ő szintjén elmondom neki, hogy miért vagyok épp szomorú. Ugyanígy ő is nekem. Ezt a "láncolatot" nem szabad megszakítani soha, és akkor érezni fogjuk egymás örömét-bánatát. Velem is így csinálták a szüleim. Egy-két szerelmi csalódástól eltekintve bármi mást megosztottam velük mindig.

Mi a baj nálad? Tudod a depressziód okát?

Épp ez az, kedves utolsó válaszoló, hogy lehetett, hogy abból az egy-két esetből, amit nem osztottál meg velük fejlődött volna ki valami katasztrofális. És később sokkal nehezebb beszélni már a problémákról, hiszen már annyi mindent eltitkoltál.

Én depressziós voltam 14-17 éves koromban. A kialakulásáért nem hibáztatom a szüleimet. Olyan ügyek történtek velem, amiket nem óhajtottam megosztani senkivel, a legjobb barátaimmal sem, így a szüleimmel sem. Tulajdonképpen úgy látom, hogy ők megadtak nekem rengeteg mindent, és a kialakulásában tulajdonképpen nem voltak felelősek.

Viszont abban igen, hogy miért nem vették ezt észre 3 éven keresztül??? Na én itt látom a súlyos hibát.