Sok idő elfelejteni egy több mint 4.5 éves kapcsolatot?

Ilyenkor csak a türelem segít, és hogy hallgass a megérzéseidre. Ha ennek nincs értelme, hiába volt gyönyörű, nem szabad beérni a jóval, mert jön egyszer a legjobb.

Légy türelmes, pokoli nehéz lesz, de egyszercsak azon kapod magad, hogy az a szorító szomorú érzés, ami mindig ott lebeg körülötted, elmúlik. Aztán azon, hogy hopp, egy órán át eszedbe sem jutott a fiú. Majd egyre kevesebbet jut eszedbe, leválsz róla érzelmileg. Csak a türelem segít! Biztos őrlöd magad, hogy de jó lenne folytatni, biztonságos, és mennyire szereted a sok hibája ellenére is. De ne hagyd magad!! Fog még téged férfi szerelmesen ölelni, és akkor tudni fogod, hogy ennek így kellett lennie!

Figyelj Drága! Én egy 39 éves férfi vagyok, akinek a társadalmi elvárások alapján olyan keménynek kéne lennie, hogy kicsorbul rajta a vídiafúró. Engem 13 év után hagyott el a szeretett párom úgy, hogy nem tudtuk egyértelműen letisztázni az okát. Na a nagy kemény macsóról annyit, hogy alig alszom, egyszerűen nincs étvágyam tegnapi egész napi kajám egy olajoshal volt egy zsömlével, de már a második felét úgy kellett letuszkolnom, nincs erőm semmire, képtelen vagyok másra gondolni, új életet építeni.

Az, hogy a friss "gyászt" (mert ez is az) egy új partnerel heverjük ki az egy kodependes önámítás. És az új partnert is megvezetnéd.

Én a helyedben azért elolvasnám ezt a cikket:

[link]

És elgondolkodnék azon, hogy akár egy párterápiás módszerrel bontsátok vissza a kapcsolatotokat a neuralgikus pontokig és onnan építkezzetek újra. Egy kísérletet megér, nem veszíthettek rajta.

Ne halgass a károgókra, hogyha egy kapcsolat nem 110%-os, akkor ki kell dobni a kukába. Ha van Bennetek még valami egymás iránt, akkor találjatok újra egymásra. A léleknek nem tesznek jót az alapjaiban megrengető traumák.

Sokféleképpen lehet megítélni megszakadt kapcsolatokat egy független személy szemszögéből. Természetesek benned a kettős érzések, hiszen elvesztettél egy alapvető kapcsolatot, ami 4.5 évig számodra nagyon fontos, mindennapi volt. Idő kell ennek az elgyászolásához, akár egy-két év is. Azt írod:

"Tudjátok én olyan lány vagyok, akinek nagy szüksége van szeretetre, támogatásra (mivel a családomtól ennek ellenkezőjét kapom) lehet ezért is ragaszkodom ennyire hozzá?"

Nagyon gyakran az ember a párkapcsolataitól várja, amit a szüleitől nem kapott meg, de ez egy nagy csapda. A (volt) barátod nem adhatja meg azt, amit nem adott az apád (pláne az anyád).

Ne lovald bele magad ebbe romantikus a szívem vs. eszem szembenállásba. Ezek nem egymástól függetlenül működnek, nem lehet így különválasztani. Amire gondolsz az kétféle érzés, és a kettő megfér a szívedben, mert most egy olyan helyzetben vagy. Azt is a szíved akarja, hogy odafigyeljenek rád, viszontszeressenek és ne alázzanak meg (ez a szakítást támogatja), de azt is, hogy egy fiú melletted legyen és biztonságban érezd magad, adjon valami olyan érzést, amit nem kapsz mástól (ez a szakítás ellen van). Arról kell döntened, melyik érzést szeretnéd követni.

Új kapcsolatba ne kezdj egy jó ideig, valóban becsapod az újat, ha "terápiás" célból vagy csak vele. Inkább próbáld rendezni a szülőkkel való kapcsolatodat (mondom ezt úgy, hogy nem tudom, mi a probléma). Amíg nem kerülnek a szüleid benned a "helyükre", addig nagyon nehéz lesz egészséges kapcsolatot kialakítanod.

Kedves Kérdező!

Lehet hosszú és bonyolult lesz a válaszom,de leírom neked!

18 éves lány vagyok,akinek a szülei és minden egyes rokona alkoholista agresszív vadállat.

Sajnos elég sok rosszat megéltem már,nagyon sok rosszat.Volt egy pasim akivel még gyerek koromba jöttem össze,ivott,játékgépezett,ütöttt.Kiszálltam belőle,aztán 2 év múlva megint össze jöttem vele,akkor már nem ütött,de a szokásai mitsem változtak.Megismertem a jelenlegi páromat akit szeretek DE ugyan úgy megalázott elhagyott a semmiért 7x,én könyörögtem vissza,sírva zokova,milliószor bízonyítottam h szeretem,és még sem hiszi el.Legutóbb 2 hetet voltunk külön mire meggondolta magát és akkor is slamposan tette fel a kérdést,hogy béküljünk e ki?Mondván nem tud bennem bízni,pedig eszem ágában sincs megcsalni vagy bármi.Leszar magasról,folyamatosan a DACC játszik benne,bemeséli magának a dolgokat,szar élet körülményem van és elhagyna ha kolléigumba költöznék mondván neki az kell hogy akkor legyen a barátnőjével amikor akarja.Elmondása alapján menjek koliba,előbb rendezzem az életemet(mondja úgy hogy,tudja hogy előbb útobb elhagyna)Nem tud hogy mennyire szeret e ,valamennyire biztos,de fele annyira nem mint én őt!Tudat alatt tudom hogy nem értékel nem érdemel meg,nem értékli amit tettem és teszel érte!Hidd el nekem ezek érzelmileg sérült emberek.Halgass az eszedrem,tudom nem könnyű,én is dobtam a fent említett pasit 6 év után úgy hogy 11 éves voltam mikor össze jöttünk!Hidd el tudom nagyon jól hogy,nekem is au eszemre kellene hallgatnom,de Szeretem és még mindig tűrök....És úgy érzem soha nem fog megbecsülni,lehet,talán egyszer rájön hamár nem leszek!!Muszáj volt ezeket leírnom neked,remélem megértetted a lényeget!!!!Sok Sikert neked!