Forduljunk gyermek pszihológushoz betegesen féltékeny unokám miatt?

Szerintem elég lenne, ha nem engednétek, hogy a kisebb elvegye, ami az övé.

Tudod, én is a "nagyobb" kategória voltam. Az "okos nagylány", aki nem irigy. A húgom meg mindent elvett és tönkretett, és mindenki őt védte. Mindig az kellett neki, amivel éppen én játszottam.

Tudod, lehet mondani, hogy nincs tulajdona, mert minden közös, a szülők vették... De egy gyereknek nincs más, csak a játék. Az pont olyan, mint a felnőttnek az autója, a háza. Ha azt el akarná venni valaki, nem mondanák, hogy ne légy önző, add oda. Nem tudom, érthető-e az összehasonlítás.

Amit a gyereknek vettél, az övé. Ne vegye el más. Kérdezzétek meg, odaadja-e, és csak akkor vegyétek el (adjátok a kisebbnek), ha igen a válasz. Viszont legyen tisztában azzal, hogy ő sem veheti el a kisebb játékát szó nélkül, ha játszani akar vele, a saját játékaiból kell adni cserébe.

Nem mondom, hogy nem szeretem a húgomat, de az egész gyerekkoromat tönkretették azzal, hogy mindig tőlem vettek el mindent, mindig én voltan az "okos" (egyébként még önző és irigy is), és tul. képpen az egész gyerekkori kapcsolatunkat tönkretették a húgommal.

Nem kell ide pszichológus, csak ezeket megérteni. Normális, hogy félti, ami az övé.

Igen.

Gyermek- és Ifjúsági Pszichiátriai Gondozó. Kiváló munkatársaik vannak, kiváló eszközeik, pl. rajzterápia.

Ne te menj a gyerekkel elsőször, hanem anyuka vagy apuka, esetleg mindkettő. Neked nem szabad ebbe beleszólni, csak ha külön megkérnek, mert a szülőpár azt érzi, hogy elveszik a szülő-szerepet tőlük (ez erősíti a szülő féltékenységét, ami aztán lecsapódik a gyereken és problémáit növeli). Ha utána menni kell a gyerekkel, mondjuk heten egyszer, vagy havonta kétszer egy fél órácskára, akkor már mehetsz te is, ha úgy esik. Az más más kérdés. De először a szülő menjen a gyerekkel!

szerintem egy 5 évesnek már meg kell tudnia osztania a dolgait a 2 éves húgával.

Nálunk a gyerekek kisebbek, 15 hós a kicsi, még nincs 3 a nagy. Még nem tudnak osztozni, de arra próbálom nevelni őket, hogy a másiktól nem vesszük el a játékot, ha a kicsi el akarja venni a nagytól, adjon neki másikat. Nincs elvétel, senkinek sem szabad, a szabályok ugyanazok. Ha nagyobbak lesznek, majd tudnak egyezkedni. A kicsinek viszont nem engedem meg, hogy a nagy értékesebb játékaival játsszon, amit pl. csak földhöz csap.

Nekünk a húgommal mindig megvoltak a saját játékaink, ha elkérte és odaadtam, akkor játszhatott vele, de amúgy nem nagyon. És ez fordítva is így volt.

A húgom amúgy még féltékenyebb a cuccaira is mint én.

Szerintem nem az a legnagyobb gond, hogy féltékeny, ez természetes ebben az életkorban. Az viszont nagyobb gond, hogy nem tudja kezelni az indulatait. Ezt kéne bizonyos eszközökkel megtanítani neki.

Nagyon jó lehet megtanítani Neki a számolós technikát (10-ig számol mielőtt reagálna) és elvárni, hogy ilyen esetekben inkább "árulkodjon".