Hogyan ne foglalkozzak más véleményével?

A boldog ember meghallgatja és megköszöni mások véleményét, majd végül ő maga dönt. Ehhez azonban az kell, hogy biztos legyél magadban és az értékrendedben, amit képviselsz. Ez még 17 évesen, azt hiszem, korai, hiszen ebben a korban még éppen az a feladatod, hogy kiépítsd a saját "végleges" személyiségedet, és magadévá tedd azokat az értékeket, amelyek szerint felnőtt életedben élni fogsz. Ez mindenre igaz, az öltözködési stílustól kezdve a politikai nézetekig...

Nem kell másoknak minden áron megfelelni, hiszen a Te életedben a felelősséget a döntéseidért egyedül Te vállalhatod. Elsősorban önbizalomra lenne szükséged, hiszen amíg magadban nem hiszel, addig mindenki másról is eleve a rosszat fogod feltételezni. Hiszen az eszedbe sem jut, hogy esetleg azért néz valaki, mert fiatal vagy és szép, hanem egyből arra gondolsz, hogy biztosan azért néz, mert nincs minden rendben veled.

Szükséged lenne arra, hogy valaki olyan szemén át lásd magad, aki szeret, és látja a szépet benned. Szükséged lenne arra, hogy olyan dolgokat csinálj, amiben sikeres vagy, és ami által hasznos dolgokat tehetsz. Nem kell nagy dolgokra gondolni, hiszen mindenki jó valamiben. Van, aki szépen rajzol. Más ügyesen táncol. Megint más pl. boldogan segít egy kutyamenhelyen önkéntesként, esetleg egy gyerekkórházban bohócként. Kell valami, ami által adhatsz, de amitől kapsz is. Mert amint értékes embernek érzed majd magad, attól kezdve az önértékelésed is helyre áll majd. Az pedig nagyon régi, de igaz szabály, hogy a szépség belülről fakad! Ha szereted magad, mások is szeretnek majd, akit pedig szeretnek, az szép. ;)

Utolsó: művésznek és különösen autonóm személyiségű embernek születni kell, nem lehet azzá "csinálódni".

Kérdező: ha folyton másokhoz hasonlítgatod magad és azt lesed, hogy mások mit gondolhatnak rólad, hogyan ítélnek meg téged, mit láthatnak rajtad, akkor tényleg nagyon kicsi az önbizalmad.

Ha önsegtő csoportokban jól boldogulnál, akkor én is azt ajánlom - a művészkedést csak akor, ha tényleg vannak művész-hajlamaid (egy valódi művésznek általában nincs túl sok önbizalma, esetleg akkor több, ha előadóművész) -; semmiképpen sem a Soma Mamagésa-féle önjelölt guruk táborait, mert azok rettenetesen sokat tudnak ártani komoly lelki gondokkal, önértékelési problémákkal küszködő embereknek.

Ha a csoport nem jön be, mert te valószínű, hogy inkább introvertált(befelé forduló) alkat vagy, aki szeret(ne) maga megtalálni és kitalálni utakat és módokat az önbizalomépítésre, akkor az ilyen irányú könyvek sokat segíthetnek, de a legjobb egy szakember: pszichológus vagy pszichiáter - ha nincs komolyabb gondod, akkor az előbbi is kiváló.

Szerintem tisztázd magadban, hogy amit mások gondolnak rólad, arról sejtelmed sincs.

Mert amikor mondjuk mész az utcán, de nem beszélsz senkivel, akkor magadtól ugyan nem tudod megállapítani, hogy mit gondolnak, vagy mit éreznek.

Ami eszedbe jut az lehet rossz, de hamis, hamis, hogy tényleg tudod.

Azért nem találod a bizonyosságodat a meg nem tett dolgokkal kapcsolatban, mert nem teszed meg. Nem tudod átélni bizonyosan a következményeket, amíg nincsenek következmények.

Érdemes alkalmanként olyanokkal eljátszanod, akikben megbízol, vagy akiktől nem félsz azt, hogy eltalálod-e a gondolataikat, akár magadról, akár egy tettről, bármiről, amiben bizonytalan vagy, és arról is amiben biztos vagy!

(utána alkalmanként olyanokkal, akikben már kevésbé bíznál eleinte)

Önbizalmad akkor lesz, ha (te, "ön")cselekszel tényleg, és megfigyeled (bizalom) az eredményt tényleg, az lesz a tükör.

Elsősorban a valóságra legyél kíváncsi, a jó másodsorban érdekes. (mert hiába jó valami, ha nem valódi, vagy hiába rossz valami ha nem valódi. Most talán rossznak gondolsz dolgokat, de valódi-e az amit tudsz? mert ha nem, akkor a valóságtudat (miután másokkal beszélgettél ) felszabadít.)

Megértelek ,mert én is ilyen voltam. Sokáig még az is zavart,ha az utcán mentem.Azzal foglalkoztam,hogy ki néz és miért néz.. stb.. Viszont szeretek rajzolni és mára odaáig jutottam,hogy ki merek ülni,ha valami tetszik és neki merek fogni lerajzolni.Nem mondom,hogy 100%-ig meg lehet szokni,de nem akadályoz meg,hogy megcsináljam,amit szeretnék.

Szóval a tanácsom,hogy olyan dolgokat kéne csinálnod szándékosan,amiket mások előtt kell végezni. Kiszolgálni vendégeket, szavalni , táncolni stb.. bármi. A lényeg,hogy észrevegyenek. Hidd el,minél hamarabb túl vagy ezen,annál többet nyersz vele az életben,mert ez a világ erről szól.Ha tudsz szerepelni,akkor el tudod adni magad és tudod irányítani a többi embert.

Hidd el a legtöbb embert nem érdekli nagyon a másik. Lehet akkor és ott gondol valamit róla,de nem nagyon jegyzi meg.Maximum,ha rendszeresen találkozik vele. Pl arra emlékszem,hogy volt egy belépőt kezelő csaj,aki bénázott a karszalaggal 1 hónapja,de ha szembe találkoznék vele se ismerném fel.Te nem így vagy? Akkor gondold át,hogy a legtöbb ember ugyanígy van ezzel..