Hogyan mondanád el és mikor a gyerekednek azt h Ő csak örökbe lett fogadva?

"Csak"?? Nem te szülted, de te neveled, gondoskodsz róla, megadod neki, mire szüksége van.Miért "csak"? Ha valóban úgy szeretik, nevelik, mintha vérszerinti lenne, akkor nincs "csak".

Egyébként az első pillanattól tudatnám vele, hogy ő a szívszerinti gyerekem.Nem szabad várni vele, abból komoly gondok lehetnek a gyerek életében.Nagy törés neki, hirtelen szembesülni ezzel.De ha ebben a tudatban nő fel, természetes lesz számára.

szia

engem a szüleim örökbe fogadtak 2éves koromban

most 25 éves nő vagyok.

egyáltalán nem jó megoldás eltitkolni a gyerek elől egy ilyen fontos dolgot.

később úgyis kiderülne! pláne ha mástól tudná meg?!

mit érezne? hogy egész életében becsapták

vagy esetleg orvosi vizsgálatkor is kiderülhet

az ilyet nem szabad eltitkolni

nekem szüleim a legeslegelején elmondták nekem még mikor nem is értettem 3-4 éves koromban már,hogy nehogy mástól tudjam meg

attól ők még ugyanúgy szerettek engem mintha a sajátjuk lettem volna de ettől függetlenül igenis el kell mondani egy gyereknek a születése történetét

én mindent tudtam, attól kezdve hogy hozzájuk kerültem

az igazi szüleim számomra ők.

hálás vagyok maiért felneveltek, sajátjukként szerettek, sőt még jobban talán pont emiatt mert nekik nem lehetett gyermekük, és mindent megkaptam tőlük.

és örülök hogy elmondták ezt minthogy egyszer mástól tudtam volna meg, mert hiába eltitkolja a szülő mindenki elől, úgyis kiderül előbb-utóbb vmi szituáció során, mint ahogy írtam !

szóval el kell mondani neki, és biztosítani arról hogy

attól hogy nem te szülted attól még olyan mintha a saját gyermeked lenne,

nekem ez mindíg is természetes volt,

nem mondom hogy nem gondoltam a vérszerinti szüleimre, hogy miért hagytak el, és tettek be intézetbe ..de ez már a múlt, még jobban is jártam mert így egy szerető családba kerültem!

bocs hogy hosszúra sikeredett..

jah és nem az a szülő, aki megszült, hanem aki felnevelt és szeretett és tisztességes ember nevelt belőled !

üdv.

Mindenképpen elejétöl fogva nyiltan beszélnék erröl a gyereknek, mert egyrészt semmilyen kapcsolatban nem jó hazudni, másrészt a gyereknek igy a legkevésbé probléma, ha tudja, akkor ezt veszi természetesnek.

Ha eltitkolják a szülök, akkor mindig megvan a veszély, hogy véletlen kiderül - és akkor jogosan haragszik a gyerek, hogy hosszú éveken keresztöl becsapták.

Az első pillanattól elmondtam neki. 4 éves, és nagy természetességgel meséli mindenkinek, hogy "I grew in my mummy's heart, not her tummy" (Mami szívében nőttem, nem a hasában). Mivel félig ázsiai, természetesen eltitkolni sem nagyon lehetett volna előtte sokáig, de szerencsére itt, ahol élünk, ez semmiféle problémát nem jelent, senki nem tartja kevesebbnek ezért.

Mindenképp célom az is, hogy az angolszász (biológiai és örökbefogadó apa) és a magyar kultúra mellett biológiai anyja kultúrájának megismerésére is lehetősége legyen majd, illetve hogy minden rendelkezésre álló információt megosszak majd vele, ha szeretne többet megtudni a biológiai szüleiről.

egyszer úgyis a kezébe akad a születési anyakönyvi kivonata, és akkor kiderül, de sokkal rosszabb lenne akkor megtudnia.

ha jól van nevelve, és jó vele a kapcsolat, ezen nem múlik semmi szerintem.

Engem már nem érint (felnőtt gyerekeim vannak), de én elmondanám.

5 család van a rokonságban, közeli ismerősök között, akik örökbe fogadtak.

Az egyiküknél 2 gyereket. Nem mondták el nekik, amikor örökbe fogadták őket elköltöztek a város másik részébe, hogy a környékbeliek se mondhassák el. Fiatal felnőttek voltak, amikor egy véletlen folytán kiderült, hogy örökbe fogadták őket. Eléggé megviselte mindkettőt. A labilis idegzetűbb drogos lett (évek óta nem tartja a kapcsolatot a szüleivel), az idősebb teljesen belebetegedett, csak ezzel tudott foglalkozni, tönkrement a házassága, a felesége elhagyta a kicsi gyerekükkel.

Egy másik családban szintén felnőtt volt az örökbefogadott amikor egy rokontól megtudta, hogy örökbe fogadták. Megkereste a vér szerinti rokonait (az anyja már nem élt, az apját nem tudták, hogy kicsoda, mert sajnos az édesanyja fogyatékos volt) A vér szerinti rokonokkal tartja a kapcsolatot, de az örökbe fogadó szüleinek azt sem árulta el, hogy tudja, hogy örökbe fogadták. Azóta alig beszél velük.

Két másik családban már 3 év fölötti volt a gyerek, amikor örökbe fogadták, mindig is tudták, hogy nem a szüleik a vér szerinti szüleik. Mindkét családban jó a kapcsolat a szülők és a gyerek között. Az egyikük még a szüleivel él (már ő is felnőtt), a másikuknak már saját családja van, gyerekekkel.

Az 5. családban csecsemőt fogadtak örökbe, de mivel nagyon kis faluban éltek(és élnek most is), eleve lehetetlen lett volna eltitkolni az örökbefogadást, és "jóakarók" mindig vannak, akik elmondják a gyereknek, hogy őt "csak" örökbe fogadták. Itt már kicsi korától kezdve elmondták a szülők, hogy nem ők a vér szerinti szülei. Nemrég vitte haza a választottját bemutatni a szülőknek.

Nehéz elmondani, hogy örökbe lett fogadva, a gyereknek is nehéz elfogadni, de az ismerőseim közül mind jobban jártak, akik nem titkolóztak.

Ilyenkor mindig az jut eszembe, hogy egy örökbe fogadott gyereknek, aki szerint őt "csak" örökbe fogadták, nem igazi gyereke a szüleinek, azt mondta az édesanyja (aki örökbe fogadta), hogy azok, akik szülnek egy gyereket, azt a gyereket kapják, nincs választási lehetőségük. Ők viszont számtalan gyerek közül választották ki őt, hogy ő legyen a gyerekük. Választhattak volna mást is, de nekik ő kellett.