Mostanában miért lesznek egyre agresszívabbak az öregek?

Aki öregként bunkó és agresszív, önző, az fiatalként sem volt más, csak amíg fiatal, addig a szociális máz és a felvett szerepek, álarcok védik és elfedik, hogy valójában milyen ember is. Amikor megvénül, akkor már nincs miért hazudoznia és játszania.

Amikor a kétéves gyerekedet fejbe csapta, alaposan helyre kellett volna tenni ÉS ezzel párhuzamosan a gyerekedet AZONNAL megvígasztalni, és megnyugtatni. Merthogy ő aztán végképp nem tudja, hogy miért szemetek vele.

Aki a terhes nőt és a kisgyereket támadja, az valójában a JÖVŐT támadja - azaz teli van gyűlölettel azok iránt, akik előtt ott a jövő: mert neki már csak múltja van és egyre jelentéktelenebb és szánalmasabb jelene.

Nem minden öreg ember ilyen, de tény, hogy a mostani 60-70-es korosztályból sok ember kegyetlenül önző és agresszív. Nem vígasz annak, aki az agressziójuk és önzésük áldozatává lesz, és nem mentség nekik a tettükre, de azért leírom, hogy kicsit megnyugodjanak a kedélyek: az ő korosztályuk kapott kisgyerekként nagyon-nagyon durva és sok terrort. Ők kapták a II. vh-t kicsi gyerekként, ők kapták tiniként a padlássöpréses-éhezéses 50-es éveket, az agymosást. Mire felnőttek, az állandó félelem és a kétfelé beszélés (mást kell mondnai a világnak, és mást otthon) a vérükké vált.

Aztán a szoci, és mire megvénültek, minden összeomlott. Most napi szinten látják azt, hogy nincs tovább.

Mondom még egyszer, ez nem mentség. A kor nem érdem, hanem állapot: aki nem hal meg fiatalon, az megvénül.

Nem szabad eltűrni az erőszakot, amit alkalmaznak, vissza kell vágni, rá kell tartani arra, aki akadékoskodik.

Engem is megpróbált felállítani a villamoson egy sértődött öregecske; a párom éppen a klinikáról vitt haza, 5 nappal korábban volt egy sérvműtétem. 10 cm-s seb volt a hasamon, fi..ani is alig mertem, úgy fájt. A mama elkezdett locsogni a fejem felett, erősen célzóan, hogy "ezek a mai fiatalok"...mire megjegyeztem, hogy bocs, de 5 napja műtöttek. Szépen befogta a száját és arrébb ment, mást ócsárolni.

Azóta tudom, hogy a válaszom hibás volt, mert senkire nem tartozik a bajom, másrészt nem kell védekeznem, hogy miért ülök. Ülök és kész. Udvarias ember vagyok, átadom a helyemet, ha mégsem, annak oka van, de az az aok az én dolgom, nem másé. Viszont nem vagyok balek, és nem tűröm az oktalan agressziót magammal szemben.

Úgyhogy, ne panaszkodni tessék, hanem az agressziót megtanulni kezelni.

Ps: ellenpéldaként - a bezzeg az öregek-re - elmondom, hogy mostanában nemegyszer előfordult, hogy szándékosan nem jött az utcán egy-egy libuska, az igen fiatal korosztályból. Magam sem vagyok még vénség egyébként.

180 cm vagyok, magas, vékony, határozott ember, akik "véletlenül" nekem jöttek, mind egy fejjel alacsonyabb irigy libák voltak. És soha nem férfi jött nekem, mindig csak nő! Mostanában egyszerűen rátartok a vállammal, és lepattannak, vagy "véletlenül" visszaadom az agressziót.

Nálunk is külön kategória a buszra sprintelő szegény, öreg nyugdíjas. Volt, hogy kilökött a megállóban a busz elé egy ilyen kedves hölgy, mert ő annyira gyorsan szeretett volna felszállni. Volt, hogy arra ébredtem, hogy a fülembe ordítva szidalmaznak engem és "ezeket a mai fiatalokat", mert bár a fél busz üres volt, a Mancikáék pont a velem párhuzamos ülésre telepedtek le és akkor ő úgy gondolta, hogy mellettük lévő ülésre igényt tart én meg útban vagyok.

Másik nagy kedvencem amikor -bár megfigyeltem, hogy nem túl sokan kérdezik meg, de nekem valahogy természetes, hogy ha látok egy üres helyet a kettes üléseknél felteszem az ott ülőnek a kérdést hogy szabad -e?- nemes egyszerűséggel ráülnek a táskámra, kabátomra és még fel vannak háborodva ha megkérem őket, hogy legyenek kedvesek megemelkedni, hogy kibányászhassam a cuccom.

Amúgy amin a legjobban felkaptam a vizet több évnyi tömegközlekedésem alatt, akkor történt amikor a nagypapámmal buszoztunk. 10-15 perces útról volt szó, nem egy nagy táv, a nagypapi meg jó erőben van szerencsére, így amikor felszállt egy nő kisgyerekkel, meg a barátnője át akarta adni a helyet a gyereknek, de ő ült belül és sokan voltak a buszon, nem nagyon tudtunk manőverezni, úgyhogy mondtam, maradjon csak, majd én felállok, hogy leülhessen az anyuka a babával. Át is adtam a helyem, mondjuk annyit sem böffentett oda anyuci, hogy köszi. A másik nő szabályosan ránk tiport (állókra), mert mindenképpen meg kellett trécselni valamit a barátnőjével, így a nagypapám megkérdezte, hogy nem szeretne -e inkább ő is leülni, hogy kényelmesebben beszélgethessenek. Erre a nő szabályosan rátámadt, hogy mit gondol, eddig erre várt, nem igaz, hogy ennyire bunkók az emberek, stb. Gyakorlatilag ledermedtünk a kitörésén.

velem is voltak már hasonlók, de ami het rendszerességgel előfordul, hogy RÁÜL A CUCCOMRA. pl felülök a metróra, vannak szabad helyek, magam mellé teszem a csomagom, ha már fogynak a helyek,el szoktam venni, csak pl az ebédem nem szívesen teszem a földre, és ha sok cucc van nálam, magamra tornyozni se jó.

szóval ülök, mellettem az uzsim, ezer szabad hely, neki a cuccomra kell ráülnie... szólok, hogy bocsi, de értékelném, ha nem ülne rá, és ő van kiakadva, hogy minek rakom oda.

meg attól voltam ki, mikor reggel mentem iskolába, onnan dolgozni és este 7-9 közt hazafelé, hulla fáradtan, örülök, hogy élek, ülök szintén a metró, mellettem 20 centis hely, és oda kell bepréselődnie, de még szólni sem szól, hogy bocsi, hanem félig rám ül..

Meg imádnak a bottal verekedni, mint valami hülye akciófilmben.

jaj kellet szóba hozni, volt 3 ilyen a metrón. 2 leült, a harmadik nyüszített, hogy jaaaaj ő nem bír állni.

A cuki néniknek át szoktam adni a helyem ők azt monják, hogy 'köszönim angyalkám' és mosolyognak :)