Mostanában miért lesznek egyre agresszívabbak az öregek?

én meg azt nem értem, hogy nekik miért kell csúcsforgalomba, kb 7kor menni vásárolni azzal a b-szott nagy tesco-s szatyorral, és akkor felpréselik magukat a buszra...

a mamám is nyáron korán megy vásárolni, mert később meleg lesz, de hát decemberben minek fél 8kor menni a tescoba?

Hát ez a kosaras vénasszony elég bicskanyitogató a számomra, még így, olvasva is. Én biztos karon ragadtam volna, ha velünk történik ilyen, főleg, hogy még azt sem látja be, hogy ő volt a hibás, és nemhogy elnézést nem kér, de még ilyen bunkó módon is reagál.

Velem jópár éve az fordult elő, hogy érkezett a busz, az emberek többsége szépen sorban állt az első ajtó előtt (nem mindig csak azt nyitják ki, de azért általában igen). Már bent állt a busz, amikor egy öreg bácsi odaért, a busz eleje felől közelítve. Beállt az ajtó mellé, én éppen már szálltam volna fel, amikor a lábam elé dugta a botját, egyértelműen azzal a szándékkal, hogy én ne szálljak fel, hanem engedjem őt előre. Én meg szépen el is botlottam benne, akkorát estem, rá a busz lépcsőjére, hogy öröm volt nézni. Na nem kicsit húztam föl magam rajta, nem tudom, mit képzel magáról az ilyen. Lehet, hogy egyesek szerint túlreagáltam a dolgot, de én azzal a lendülettel, ahogy felálltam, ki is vettem a bácsi kezéből a botját, és jónéhány méterre elhajítottam.

Ezektől én is falra tudok mászni. Kedvencem, hogy nyugdíjas, egész nap nem csinál semmit (mert nincs kertje, stb.), de hol biztos, hogy akkor kell bevonulnia vásásrolni, mikor mindenki dolgozni, vagy iskolába megy, 2 ülőhelyet elfoglal a csomagjaival. Nameg azok a nénikék, akik magassarkúban, rikító vörös szájjal és lila hajjal feltipegnek, aztán elvárják, hogy átadjuk a helyet.

Egyszer a páromnak el volt törve a lába, és tömegközlekednünk kellett, a buszon sok ülőhely volt, én a párom mellett ültem, mert kellemetlennek érezte, hogy ő férfiként ül, én meg nőként álldogálok. Jött egy öreglány, vonszolgatva a húzós nyavalyáját, megállt mellettünk, és belekezdett a "fiatalok itt ülnek, mi végigdolgoztuk az életünket, és nem ülhetünk le" szövegébe, mire a párom megmutatta neki a begipszelt lábát. A néni elindult hátra, de közben felemelte a húzós izéjét, és jól nekiütötte a párom lábának (szerencsére nem a töröttnek), aztán még ő kezdett szitkozódni, hogy hogy lehetünk ilyen pofátlanok. Tőlem az öregek ilyen hozzáállással ne várjanak el tiszteletet.

Szerintem azért, mert öregségére békére és csendre vágyna az ember, manapság viszont sokan egy szál egyedül beszorultak valami hangos, szmogos nagyvárosba, ami nem tesz jót a lelküknek. Ettől idegesek, frusztráltak lesznek.

Én legalábbis így látom. Mellette persze ott van az is, hogy ahogy idősödünk, meglesznek mindnyájunknak a magunk rigolyái, rigid szokásai.

Én nagyon szeretem az időseket, akármilyen raplisak is, és megszakad a szívem, ha látom őket egyedül botorkálni vagy mogorva arccal jönni-menni a városban. Nem így kellene élniük, akkor talán nem is lennének ilyen mogorvák, elutasítóak. De ez ördögi kör.

Azok az öregek bunkók, akik fiatalon is azok voltak.

A botos, busz után sprintelőkről nekem mindig Yoda mester jut eszembe. Biztos velük van az erő... :)

Azért felpofozhattátok volna azt, aki hasba könyökölte a terhes barátnődet... ez lett volna a minimum.

Mellesleg így van: fiatal még nem ütött, lökött meg engem, vagy ha igen az véletlen volt és bocsánatot kért.

Szerintem sok öreg irigy a fiatalokra, és ezért agresszívak velük.

Nem csoda, én sem fogom jól viselni ha szétmálik a testem...