Miért csinálja ezt a nagyanyám? 22/L
A történet a következő.
22 éves főiskolás lány vagyok. Tanév közben másik városban, albérletben, most nyáron meg itthon lakom. Fater 10 éves koromban hagyott el bennünket, anyámék elváltak, apám részéről alkoholizmus, nőzés, verés, stb stb, emiatt váltak el.
A kérdés szempontjából az egyik lényeges mozzanat, hogy apám rocker volt, így én is rock-metal zenén nőttem fel. Mai napig metalzenét hallgatok, járok fesztiválokra, sőt a párommal együtt benne is vagyok: ő zenész, én meg metalzenei újságíró. :) Szóval ez nálunk nem trend, hanem életforma, és szenvedély. :)
Itt jön képbe a nagyanyám. Megrögzötten gyűlöli apámat (ebben az egy dologban egyezik a véleményünk), de ezen túl mást sem tud csinálni, csak belém rúgni, mert rá emlékeztetem. Szinte mindenbe képes belekötni: a gondolkodásmódomba, a külsőmbe, a stílusomba, az életmódomba. Külsőleg csak annyi a "bűnöm", hogy tipikus metálosnak nézek ki: fekete cuccok, bakancs, hosszú vörös haj. Egyszerűen így érzem jól magam. Viszont ha az alkalom kívánja, szépen fel tudok öltözni én is, pl. kosztümbe, magas sarkúval (esküvő, ballagás, stb).
Ami már k*ra idegesít, az az, hogy mindig ugyanazokba a dolgokba köt bele:
- Miért kell így kinéznem? Nem fogok így férjhez menni, mert 1 normális pasinak se fogok kelleni (a párommal össze akarunk költözni 1-2 év múlva, ha lediplomáztam).
- Miért kell nekem nyáron fesztiválokra járni, mért kell annyi pénzt elszórnom rá? (saját fizetésből mentem, nem anyám pénzéből)
- Miért nem segítek többet anyámnak? (megjegyzem, nyáron, amikor itthon vagyok, anyám távollétében viszem a háztartást, főzök öcsémre és a barátnőjére, ha a lányka nálunk van)
- Miért kell annyit utaznom, miért nem bírok megmaradni otthon a seggemen? (az egész országban mindenhol vannak barátaim, a párom is messze lakik, szóval rengeteget utazok…koncertekre, fesztiválokra, látogatóba stb)
Szóval annyira ki tud akasztani, hogy néha 20-ig kell számolnom, hogy nyugodtan tudjak válaszolni neki. Persze mindig sikerül felidegelnie. Hiába magyarázok, hiába érvelek, falra hányt borsó. Belebetegszik, hogy fiús csaj vagyok, imádom a pörgést, imádok utazni, és nem szokványosan gondolkodom. Nagyon házias vagyok, főzök, rendben tartom a lakást és az albimat, egyáltalán az átlaghoz képest is sokkal talpraesettebb vagyok, mégis úgy beszél rólam, mintha valami drogos, mihaszna sátán fattya lennék.
Most azért robbant ki a balhé, mert most júliusban 2 hétig nem voltam itthon, a párommal mentünk az egész egyhetes Rockmaratonra, aztán én mentem egy hétre hozzá, Felvidékre. (Anyámmal megbeszéltünk, leegyeztettünk mindent, ki mikor jön haza meg hova megy, az nem volt baj. Mellesleg ő sem volt itthon abban a 2 hétben, öcsém sem.) Nagyi annyira előítéletes, hogy arra nincs szó. :S Nagyon unom már, de anyám szerint nem tudok semmit tenni, 75 éves, már nem fogja megérteni, hogy ez nekem miért fontos. Nem is nagyon foglalkozom vele, de ma voltam nála látogatóban, és megint kezdte elölről, de most nagyon sértően adta elő magát, és iszonyú idegesen jöttem haza.
Ti mit gondoltok, hogyan tudnám kezelni? Köszönöm a válaszokat! :)
Mama, ha állandóan ezt csinálod, akkor nem kell csodálkozni, ha többet nem jövök!
Ezt nem én mondtam nagyanyámnak, hanem apám nővére, mikor hallotta, hogy nagyanyám bunkózik velem. Kicsit elgondolkodott. Amúgy meg csak szard le.
Sehogy. Generációs nézetkülönbségek vannak. Ő a régi rendszer gyermeke, hogy békülhetne ki a mai metálos stílussal? (én fiatal vagyok, de én se nézném jó szemmel, ha lányom ilyen lenne - annak ellenére, hogy nagyon normálisnak tűnsz a levél alapján.)
Legyél türelmes, és megértő, ennél többet nem tudsz tenni.
Ne kezeld sehogy, ő már ennyi idősen nem fog változni. Valószínű volt szegénynek elég baja az életben, ami miatt ilyen lett.
Ahogy leírtad, ritkán találkoztok. Tedd meg a kedvéért, hogy amikor meglátogatod, akkor úgy öltözöl föl, hogy neki tetsszen. Nagymamámnak is a kinézet a fixa ideája, főleg a haj. Így amikor hozzá megyek, akkor gyorsan befonom vagy felkontyolom a hajam, hogy örüljön a szép unokájának, ne szekáljon. Ruhában is olyat veszek fel, amit tudom, hogy elfogad. Gondolom, azért van neked is olyan ruhád, ami számára megfelelő, egy farmer meg egy szimpla, lehetőleg nem fekete póló, ékszerek off, vagy esetleg beteszel egy diszkrét arany fülbevalót. És persze valami nyárias cipő.
Így ő örül, hogy csinos unokája van, te is örülsz, hogy nem szekál. Tudom, hogy nem a külső a lényeg, de valamiért a nagymamák nagyon ugranak rá...
a fesztiválozásokra meg mondd meg, hogy újságíróként neked a munkáddal jár, hogy jelen kell lenned ilyen rendezvényeken, hátha azt elfogadja... más ötletem most így hirtelen nincs.
Nálam is valami hasonló a helyzet. Sőt, én is 22 ésves lány vagyok, engem is elhagyott az apám stb, és engem sem kedvel a nagyanyám... Látom ezt többek közt abból is, ahogy velem és az unokatestvéreimmel bánik. Velük sokkal normálisabb, engem meg lehord mindennek. Ha elmegyek valahová (akár több napra is), mindig a lehető legrosszabbat feltételezi rólam, hogy csavargok, meg bűnözök (igazából burkoltan arra gondol, hogy k*rválkodom...) meg ezek a dolgok amiket Te is leírtál.
Az egyik rossz az egészben, hogy anyám sem áll mellém, pedig tudja, hogy nekem van igazam, de egyszer sem védett meg soha, nem állt ki mellettem, meg senki sem, mindig nekem kell magamat megvédenem. :S
Én már beletörődtem, elérte azt, hogy ha tehetem, kerülöm a vele való beszélgetést, és elmenni is úgy megyek, hogy ő ne lássa, mert elveszi a kedvem a szokásos rosszindulatú megjegyzéseivel. A legrosszabb, hogy ezt tényleg csak nekem, csinálja, a többieknek nem. Engem utál valamiért, de már nem érdekel.
Szia!
Esetleg azt nem tudod megtenni, hogy amikor nagyanyádhoz mész akkor normális ruhát húzol, mármint ami neki normális, például egy szoknyát, valami felsővel, papuccsal.
Én is 20 soros bakancsban mászkálok, plusz terep nadrág, meg Nagy Magyarországos felsők, még nyáron is. De mamámhoz, csak akkor megyek úgy, ha épp megyek haza, és előtte nézek be hozzá.
Az apás dologról meg annyit, hogy sajnos nagyon ismerős a helyzeted. Ugyanez volt nálunk is, annyi különbséggel, hogy én 4 éves voltam mikor elment.
Sok szerencsét hozzá, hogy nagyanyáddal jó viszonyban lehess, mert lehet, hogy ez nem tetszik neki, de attól még szeret. Csak az idősek másképp állnak hozzá a dolgokhoz.
19L
22:56-os vagyok!
Szia!
Ne is változz meg! Amúgy ha már próbáltad és nem hatott akkor sok mindent nem tehetsz, sajnos. De azért időnként látogasd meg, beszélgessetek. Tudod az idősek már csak ilyenek, persze köztük is vannak kivételek, de nagyon kevés.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!