Hogy fékezzem magam? Mindjárt felrobbanok.
Sziasztok. Bocsi, de tényleg nem tudom máshová írni, feleségem meg elég ideges így is, neki nem akarok morogni.
A helyzet az, hogy nemrég lettünk szülők, a szüleim odavannak az unokáért, már az első hónapokban úgy kellett őket leállítani (első unoka), vásároltak volna mindent. Kórházban ott voltak első nap, azóta is mindig érdeklődnek, a feleségem nagyon kimerült a szülés után, anyám főzött nekünk pár hétig, segített mindenben a háttérben, és hagyta, hogy családdá váljunk. Feleségem részéről már csak anyósom él, ő egy fura fintorral fogadta az unoka-hírt, a feleségem már akkor sírt ez miatt hetekig, mert azelőtt sem volt jó kapcsolatuk (sérelmezte, hogy én lettem a férj), a terhessége alatt végig morgott vele, hogy biztos elmegy majd a baba, nem tudja majd ellátni, nem lesz teje, ilyesmi... Sokszor már én akartam odaszólni, de a drágám mindig figyelmeztetett, hogy hagyjam. Mikor megszületett a baba, hívtuk, nem vette fel, írtunk, nem válaszolt, látogatni nem jött, ekkor már olyan szinten felment bennem az ideg, hogy megmondtuk neki, ha ilyen lesz, akkor nem vesszük nagyi-számba. Azóta lassan egy év telt el, nem is keresett minket, mi sem őt, és nyugalom volt.
Minap összefutottam anyósom barátnőjével(még régről ismer engem), és gratulált a gyönyörűséghez, mondta, hogy látta képen, és anyósom hogy áradozott róla. Hát azt hittem, ott ájulok el. Mindennek a tetejébe teljesen más nevet mondott a barátnőjének, mint ami a kicsi neve, és gyanakszom, hogy a kép sem a mi gyerekünkről készült. Feleségemnek testvére nincs, szóval testvér-gyerek nem lehet, az időpont egyezett, csak a név nem. Rögtön megbeszéltem ezt a nővel, hogy anyósommal hogy vagyunk, ilyenek, de azóta sem tudom hová tenni, főleg, hogy bogarat ültettek a fülembe, és végighívtuk azon rokonokat, akikkel inkább nem beszéltük meg az anyós-ügyet, (távoli rokonok), és kiderült, anyósom több helyre hívott dicsekedni a babánkkal, más nevet mondva.
Erre most mi a fenét lépjek? Feleségem is teljesen ki van készülve. Ti mit tennétek?
-Kösz, aki végigolvasta a dühöngésem-
válasza:Nemtudom erre van-e szakszó, de szerintem ez egyfajta lelki betegség; nemtudom, hogy az elmébe beférkőzött baj-e, ezért nem írom, hogy pszichiátriai.
Az anyósod belebetegedett abba, hogy a lánya nem a számára tökéletes párt,férjet választott, ezért teljesen kizárt titeket a világából, az unokát szintén és felépítette ő a saját álomvilgát/képét. Mondjuk ez azért már nem gyengén kóros, ha tényleg így van...de szerintem igen. Sajnálom:(
válasza:Ez aztán elmés, h szarjátok le...... ez aztán megoldás..
Anyós azért dicsekszik, mert lelke mélyén baromi büszke és vágyik az unokára, de a büszkesége nem engedi, hogy közeledjen. Nyilván mivel feleségeddel eddig sem volt jó a viszonya, ezért azt hiszi, ezzel a viselkedéssel, hogy látszólag nem törődik vele, is belerúghat. Ha nem is a feleséged hibája a rossz viszony, egy próbát megérne szerintem megpróbálni kibékülni, az eredeti okot feltárni... vagy jól sül el, vagy marad minden a régiben.
válasza: válasza: válasza:Először is: gratulálok az eddigi lelki erődhöz és nyugalmadhoz.
Az anyósod a feleséged édesanyja, de nem muszáj szeretni. Neked sen, a feleségednek sem. Komolyan beszélek.
Ha ez a nő ilyen - már megbocsáss - alattomos, fekáliakeverő hisztis kislány, akkor a jövőben át kéne gondolni azt, hogy egyáltalán akartok-e vele bármiféle kapcsolatot fenntartani - csak azért, mert így szokás, és hogy ti legyetek a homokzsákok az ő önzésének és hisztijének áldozatai.
Nyílván nem véltelen, hogy szegény apósod már nincs az élők sorában - az ilyen hárpia hamar tesz róla, hogy a féje ne éljen sokáig, mert addig szekálja, amíg az biztosan behúz magának valamilyen betegséget, vagy véletlennek tűnő balesetet.Ugye, nem akarsz az ő sorsára jutni?
Először is: te milyen típus vagy a feszkó levezetésben? Az, aki három-négyszáz fekvőtámasszal, húsz kilométer futással, bicajozással, úszással le tudja vezetni a feszkót; vagy az, aki horror- és katasztrófafilmeket, minél véresebb filmeket néz, és azzal engedi ki a gőzt; vagy az, aki naplót, bármiféle feljegyzést ír, kiírja magából a sérelmeit, gondolatait, és úgy sikerül elaborálnia (feldolgoznia a belső feszkót); vagy az, aki intellektuális krimit néz és azzal segít a bajokon?(van még néhány, de ezek a fő típusok.) Gondold át és ennek megfelelően először is lazíts!
Másodszor: EZUTÁN (mert a harag rossz tanácsadó, tehát először le kell lazítani) ülj le szépen a kedves felésgeddel és beszélgess el vele a kedves mamáról. Ha nem tudtok a mamával zöld ágra vergődni, akkor annak érdekében, hogy TI ketten plusz a kisgyereketek egy család maradjatok, azaz ne marhasson szét egy ember benneteket, le kell rúgni a mamát.
Komolyan beszélek! Az ilyen fajta ember, mint amit leírtál a kedves mamában, mindent megtesz azért, hogy csakkis vele, azaz vele foglaklozzon mindenki, hogy éket verjen a lánya (vagy fia) és annak házastársa közé, hogy tönkretegye a kapcsolatot, és visszaszerezze a (szerinte) birtoktárgyát: azaz a lányát (vagy a fiát).
Nem szabad azzal foglalkozni, hogy "mit szól a falu", hogy kik mit szólnak az anyós hisztijéhez és ő miket hord el rólatok a ti hátatok mögött. Nem számít. Aki ismeer titeket, és ismeri őt is, annak vaknak vagy hülyének kell lennie ahhoz, vagy telis-teli ostoba előítéletekkel, hogy ne tudja eldönteni, hogy ki miféle ember. Egyébként azt nem is kell bizonygatni.
Csak az számít, hogy ti ketten szeressétek egymást, bízzatok egymásban, szeressétek a gyereket - mert a tiétek a jövő, nem a mamáé.
És tessék mindent megbeszélni a feleségeddel! Minél több megbeszéletlen, kibeszéletlen apróbb-nagyobb sérelem van köztetek, annál nagyobb fogást tud találni rajtatok a mama.
Ha pedig nagyon eldurvul a helyzet, ajánlom, hogy keressetek fel egy szakembert, pár- és családterápia keretében. Mielőtt a mama szétmarna titeket és tönkretenne három életet. Nem szabad hagyni!
A feleséged felnőtt ember, akinek le kell tudnia válnia lélekben is a mamáról és TÉGED választania, meg a gyerekét, nem az anyját. Ha nem teszi, előbb-utóbb gallyra megy a kapcsolatotok, az ziher, mert egy kapcsolat egybentartásához kevés egy ember - ahhoz MINDKÉT fél kell!
Az olyan embert, mint a feleséged édesanyja előbb-utóbb minden épeszű ember otthagy, magára, mert a viselkedése, a mérhetetlen önzése, a hisztije ezt eredményezi. NEKI kéne titeket segíteni, nem pedig közétek állni!MIndne normális szülő azt akarja, hogy a gyereke önálló felnőtt és boldog emberré legyen, nem pedig a birtoktárgya, a homokzsákja, a pincsikutyája.
Nem kell a mama kegyeit keresni, mert csak pitiztet titeket. Nem vele kell fgolalkozni, hanem magatokkal és a gyerekkel!
Minden jót, és fel a fejjel!
Huh, köszi mindenkinek, utolsónak pedig külön köszönet a fáradozásért. Kocogni szoktunk, most csak én kocogok, feleségem egyenlőre nem akar szoptatás mellett, meg egy homokzsákom van, konditartásra. Lehet, most le is megyek a pincébe ütni párat.
A kapcsoltunk nagyon jó kicsimmel, csak rossz látni, hogy szenved, mert szereti is az anyját, meg ott van benne a tüske, hogy haragszik rá nagyon ez miatt, nem szoktunk veszekedni, mindent megbeszélünk.
Valahogy átrágjuk magunk ezen, csak azt kéne megtudnom, hogy ha tényleg a mi gyerekünk van a képen, azt honnan szedte. Lehet, én keresem meg tisztázni az ügyet, csak még le kell higgadnom.
Köszönöm mindenkinek még egyszer.
válasza:Szívesen. :) Részemről nem fáradság.
Szerintem egyszerűen NE foglakozzatok a mamával. Mindenyg, hogy miféle kép van nála, miket hord össze a hátatok mögött! Nem számít.
Ez a "honnan szedte" nem jó ötlet. Hamar be lehet csavarodni tőle. Ha olyan patológiás (súlyosan sérült lelkileg) ember a mama, hogy a saját unokáját más néven mutogatja az embrekenek, akkor sokkal jobb, ha kerülitek, nagy ívben.
A feleséged a jelek szerint nem vált le az anyjáról és nagyon ambivalens érzelmei vannak vele kapcsolatban. Érdemes volna egy pszichológushoz ellátogatnia, hogy az segíthessen neki a leválásban. Különben csak te és a gyerek meg a házasságotok (és a feleséged maga hosszú távon) látjátok nagy kárát.
Minden jót!
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!