Rendes, megbízható férjem van, mégis mást szeretek, megcsaltam. És nem tudom, mit tegyek?

talán a férjednél kellene hagynod a gyerekeket, neked meg megpróbálni együtt élni azzal a másikkal. Ha sikerül, csendben elváltok, rendezitek a gyerekek sorsát, ha nem és a férjed visszafogad, visszamenni hozzá. Mivel a gyerekei anyja vagy, meg fog neked bocsátani és vissza fog fogadni.

Megszüljük őket, gondozzuk, vigyázunk rájuk, de nem lehetünk boldogtalanok egy életen át miattuk. Egy olyan családban, ahol az anya boldogtalan, a gyerek sem lesz boldog. Ha képes vagy megtenni, tedd csak meg.

15:21: azert nem mindenkinel igy mukodik. Az is lehet, hogy az a ferfi elhagyna vagy nem lenne tartos a szerelem. Biztosat bizonytalanra cserel es van kockazat, hogy sikerul-e.

Ami meg a gyerekek boldogsagat illeti...irtad, hogy mostoha szulovel is lehetnek boldogok. Lehetnek, de altalaban nem azok. Nagyon helyzettol fugg ez, nem lehet megmondani, hogy kinek hogy alakul, hisz tobb ember szemelyisegen, szerencsejen, hozzaallasan mulik a boldogsag.

Mit kapna a kérdező, ha férfi lenne? Tökös dolog volt, rendes voltál, hogy megmondtad a feleségednek?

Egy nő ássa el magát és helyezzen minden a saját élete elébe, csak mert gyermekei vannak? Akkor már mindenről le kell mondani?

Ja bocs kérdező, az itteni prűd, intoleráns vérasszonyok szerint, te már nem lehetsz soha boldog, és ha minden jó, akkor hogy lehet semmi sem jó, és neked az a DOLGOD, hogy főzz, moss, takaríts, véletlen se élvezd a szexet és persze, hogy mindent feladj, amire vágysz, mert olyan hajón kell az igát húznod rabszolgaként, ahol a férjed, gyermekeid és a családod kezében az ostor. Ráadásul, az intelligens ember meg tudja magyarázni az intelligens gyermekeinek azt, hogy mi a szitu, a gyerekek nem buták. Igen, lehet kezdetben rosszul esik nekik, de attól még ugyanolyan kiegyensúlyozott ember válik belőlük, ha a szülők INTELLIGENSEK és ehhez mérten kezelik ezt a helyzetet.

Én még mindig azt mondom, hogy hajrá, valósítsd meg az álmaid.

Én gyerekként szeretnék hozzászólni.

Amikor olyan 6-7 éves lehettem,észre vettem hogy anyukám állandóan szomorú.Nem vitatkoztak apuval csak úgy éltek egymás mellett.Mindent megkaptam tőlük,egyik sem volt alkoholista,csak nem nevetgéltek,nem beszélgettek egymással.Anyukán szépen rendben tartotta a kertes házunkat,a kertet,főzött,mosott,és ha pihent akkor ki ült a teraszra cigizni,olvasgatni.Apu meg ugye dolgozott,hazajött,és vagy a műhelyben barkácsolt,vagy tévézett. Egyszer apu leült,és azt mondta,hogy anyu nem szeret minket mert el akar menni.Talált egy fiatal fiút és vele akar elmenni.Nem értettem 7 évesen,hogy miért nem szeret anyu engem,hiszen jó gyerek vagyok,és mindig rendes,kedves volt velem.

Megsértődtem,haragudtam anyura.Anyu is leült velem beszélgetni,és kiderült,hogy szó sem volt arról,hogy nem szeretne.mindent elmondott.Azt mondta,hogy szeretné ha vele mennék,mert akkor boldogok lehetnénk..De ha úgy gondolom hogy apuval akarok maradni ő azt is megérti.Fájni fog neki a döntés,de tiszteletben fogja tartani.

Aput választottam,mert nem ismertem anyu barátját,és még mindig az volt bennem amit apu mondott..nem szeret minket.

1 hónap után rájöttem,hogy tök rendes anyu barátja,és apu csak féltékenységből mondta amit mondott.Anyuhoz költöztem.A szüleim csendesen elváltak,én anyuval maradtam.

17 éves vagyok.Még mindig boldog házasságban él anyu,és nagyon szeretem a mostohaapámat is. Megváltozott az életem mert mostohaapám segítségével valóra vált az egyik álmom,hogy külföldön élek,tanulok..Apukámat is nagyon szeretem,mert soha nem tiltottak el tőle,soha nem szidta anyu,és apu is megbékélt idővel.Neki is van barátnője aki szintén nagyon rendes nő..17 évesen másképp látom a dolgokat mint 7 évesen.Ma már tudom,hogy a szüleim a lehető legjobb döntést hozták,és azért mert ők elváltak,és nem tudtak együtt élni,engem mindig szerettek,és ma is szeretnek..

Néha jobb a gyereknek is ha nem boldogtalanok a szülei.

17/L