Ugye lehet még ebből valami? Ha csak barátnak akarna, akkor nem így viselkedne igaz?

A volt barátommal szeptemberben jöttünk össze, de idióta fejjel megcsaltam, megbocsájtott, majd az exem elkezdett belekavarni a kapcsolatunkba. Tudta, hogy párom neki is hisz, és mivel távkapcsolatban voltuk, elhitette vele, hogy megint félreléptem. Páromat egészségileg is eléggé megviselte ez az egész.

Utána nem is beszéltünk, csak elvétve, de elég hamar lerázott, vagy 2-3 napon belül elege lett belőlem. Februárban azt mondta, hogy nem tudja mit érez, néha szeret, néha nem, de most nem tud ezzel foglalkozni, kezd kikészülni a vizsgák miatt, majd nyáron talán. Aztán a vizsgái közepén rákérdeztem, ő azt mondta inkább csak barát, és eltűnt 2 hónapra.

Most 2 hónapja bukkant fel újra, azóta szinte napi szinten beszélünk, ha telefonon hívom akkor fél órát biztos hülyéskedünk, sms-ezünk, neten beszélgetünk. Behívott egy szinkronizálós hobbiba, kérdeztem miért én, miközben nem is nézem a mesét. Mondta, hogy jó poén lesz együtt dolgozni. Mondtam neki, hogy rendben, van ötletem is a szállásra (koliszobát gondoltam kivenni)... ő mondta, hogy úgy gondolta, nála fogok aludni. Meg kérdeztem, hogy kér-e telefonszámot, amin ingyen tudnánk beszélgetni, ő mondta, hogyha megoldható, igen.

Néha perverz beszólásokat kapok (pl te most nagyon rá vagy kattanva a virslire), és ez teljesen távol áll tőle. Illetve mostanság visszatért az a poénja, hogy büntetést kapok, ha találkozunk (ezt amikor jártunk a nyakrapuszira értette).

Haver bíztatására elhívtam személyes találkozóra. Igaz, hogy a szinkron miatt fogunk találkozni, de gondoltam megpróbálok előtte találkozni vele. Azt mondta, nem tudja mennyi plusz ideje lesz, mert a munkája elég sok, és szeretné minél hamarabb megcsinálni, hogyha visszahívják a másikból, akkor ne szakadjon bele (ezt elhiszem neki, 2 helyen dolgozik lassan). De én akkor ezen kiakadtam, és megírtam neki, hogy én még mindig szeretem, és van-e esélyem nála. Ő erre nem válaszolt, de másnap, meg utána ugyanúgy poénkodik meg beszél velem, mint előtte, mintha el se küldtem volna azt az sms-t. Haverjaim szerint nem tudja mit válaszoljon, hisz ha nem akarna tőlem semmit, akkor vagy megírta volna, vagy csökkentette volna a kapcsolatot velem, tehát megéreztem volna.

Miután ezt megírtam neki, utána lettek mindennaposak a csapatgyűlések, így naponta beszélünk, bár nem mindig kettesben (sőt, mostanság már elég ritka, hogy kettesnben beszéljünk), mert 6-9ig mindig van fent rajtunk kívül valaki, ő meg 9 után elmegy aludni. Így kicsit elhanyagoltnak éreztem magam, ezt tegnapelőtt megírtam neki.

Azt írta, hogy megoldjuk, hogy mindenkinek jó legyen, illetve ma feljött facebook chatre, meg este is kettesben maradtunk kb 1 órára, és aranyos volt. Szinte végigbeszélte az egészet, így a távolból megmutatta, és elmagyarázta, hogy mit dolgozik, hogyan csinálja, és milyen apró részletekből épül fel.

Teljesen vasárnapig együtt voltam egy sráccal (nevezetesen az exszel, hogy miért, ez egy másik sztori) de szakítottam vele, bár ő ezt nem tudom mennyire tudja, nem igazán szoktunk róla beszélni.

Vagy most hétvégén, vagy a jövő hétvégén fogunk találkozni a szinkron miatt, illetve azt mondta áll még az ottalvós meghívás.

Én ebből teljesen arra következtetek, hogy nem vagyok neki közömbös, csak hát a régi hibáimat nem tudom eltüntetni, de tudom, hogy ő az, aki mellett lennem kell. Nagyon-nagyon szeretem őt, és rájöttem, hogy az a félrelépésem, és az, hogy akkor elveszítettem, arra volt jó, hogy én saját magam tudjam elengedni az exemet.