Miért csinálja ezt az anyósom?

Az első teljes kiborulásom akkor történt amikor 18 éves koromban teherbe estem és nagy dilemmában voltam, hogy megtartsam-e. Anyósom egész végig azt bizonygatta, hogy nem tudnánk felnevelni, nem lenne hova mennünk, stb... Anyu felajánlotta, hogy maradhatunk nálunk amíg össze nem szedjük magunkat, erre annyi volt anyósom válasza, hogy "áááá nem fértek ti el ott". Párom harmadik szakmáját végzi éppen (25 éves) és anyósom azon is problémázott, hogy nem tudná befejezni a szakmáját és ezért sem szabad megtartanunk a babát. Miután majdnem mindenfelől csak negatív kritikát kaptam és párom is azt mondta hogy azt csinálok amit akarok, ezzel is megnehezítve a helyzetem, gy döntöttem, hogy nem tartom meg a gyermeket. December 6-án megtörtént az abortusz. Ezután egy héttel ellátogattunk anyósomékhoz. Éppen párom egyik nővérénél volt előkarácsonyi kis összejövetel, amin ott volt párom másik nővére is aki éppen 6 hónapos terhes volt ikerfiaival. Van ott egy 2 éves kislány is aki nagyon élvezte a nagy pocakot és folyton símogatta. Most ez eléggé padlóra tett akkor. Egyszerűen nem fért a fejembe, hogy miért volt velem anyósom olyan elutasító és miért győzködött, hogy el kell vetetnem. Az összejövetel után átmentünk anyósomékhoz és leültünk beszélgetni. Szóba jött a már meg nem lévő baba és olyanokat mondott amitől teljesen kikészültem. Idézek egy párat: "Dehát miért nem tartottátok meg?" "Miért nem maradtál otthon amíg össze nem jön a pénz?" És itt nem tudtam mire vélni a dolgot. Kicsit gy éreztem, hogy becsapott és hogy csak a lelkivilágát próbálja tisztázni amiért ennyire nem támogatott minket.

Pár héttel később felajánlotta a páromnak hogy hagyja ott az iskolát és hogy szerez neki munkát. Ennél a pontnál nagyon csúnyán kiakadtam, mikor terhes voltam akkor még annyira fontos volt hogy elvégezze azt a szakmát most meg hirtelen már nem is olyan fontos.

És ami most történt:

Összeköltözés előtt állunk. Megbeszéltük, hogy párom beköltözik velem a szülővárosomba. Ő egy faluban nőtt fel és úgy érezzük, hogy egy városban sokkal több lehetőségünk lenne és hogy nem épülnénk bele a házba, mivel egy faluban gyakorlatilag semmit nem lehet csinálni a munkán kívül.

Erről beszélgettünk tegnap anyósomékkal és erre annyi volt a válasz, hogy úgyis ott fogunk lakni a faluban mert beszélgetett a párommal és ő is ott szeretne maradni (miközben nekem pont az ellenkezőét állítja, nem tudom kinek mondja az igazat és ki az akit csak nem akar megbántani). Ezután mondott valamit amiből teljesen lejött nekem az, hogy egyáltalán nem bír engem és hogy a véleményem semmit nem számít a szemében, ugyanis azt mondta hogy úgyis a párom véleménye számít 80%-ban abban, hogy hol fogunk élni. És itt néztem nagyokat, hogy miért is? Én gy érzem hogy egy jól működő kapcsolatban a feleknek mindenbe 50-50% beleszólásuk van. Gyakorlatilag azt mondta ezzel hogy az én véleményem semmit nem ér és semmi sem fog úgy alakulni az életemben, ahogyan azt én szeretném.

Mit tegyek vele? Nem bírom már sokáig. Veszekedni nem akarok, mert félek hogy elveszítem a párom.

Teljesen tanácstalan vagyok. :(