Miért ilyenek ezek a mai szülők, hogy lelkileg bántják a gyermekeiket, szinte elűzik őket otthonról?

Igaza van az előttem szólóknak. Gyakran a feszültségüket vezetik le az ilyen szülők a gyerekeiken.Engem is mindig lelki terrorban tartott az anyám. Szorongtam , önértékelési problémáim lettek. Nem magyarázta meg, hogy miért ne csináljak vmit, csak annyit mondott, hogy " csak, mert én azt mondom!". Azóta sok munkám van magamban.

Viszont én nagyon vigyázok, hogy tiszteljem és sohasem alázzam meg a gyermekemet. Anélkül is be lehet tartatni az alapvető szabályokat, hogy azt éreztessük a gyerekkel, hogy ő a kicsi, mindenben függ tőlünk és mindig fogja be a száját ha eltér a véleménye a mienktől.

Ez nemcsak a mostani szülők csinálják..Régen is volt ilyen,sőt régen sokkal keményebb volt,csak éppen nem volt gyakori kérdések,nem volt internet,hogy a fiatalok panaszkodni tudjanak.

Az én szüleim sem voltak különbek.

Anyán agresszív alkoholista volt,és bizony sokszor úgy megvert minket,hogy nem is tudtunk iskolába menni.Apám annyira szigorú volt,hogy 18 éves koromig nem mehettem el szinte sehová.A szabály: télen este 7-kor,nyáron este 8-kor már otthon kellett lennem.Ha nem tetszik a rendszer el lehet menni..Tovább tanulni sem oda mehettem ahová akartam.Egyetem???Felejtsd el,nem fog évekig etetni,itatni..Ahogy mindig is mondta.18 éves korodig azt teszed amit mondok.18 év után azt csinálsz amit akarsz,de nem az én házamban..Utána el is mehetsz..

A mai fiatalok többsége is hasonlóképpen átéli amiket én és sok hasonló tinédzser élt át..Csak ma könnyebben megy a panaszkodás,ma többen hallunk róla...

De én mindig azt mondom,hogy minden rosszban van valami jó.

Az én esetemben pl: az,hogy 18 éves korom óta önálló vagyok,megélek a jég hátán is.Sosem lettem alkoholista,látva anyám viselkedését,és megfogadtam az én fiam sosem fogja ezt megtapasztalni.Apám szigorúsága olyan mértékben befolyásolta az életemet,hogy én pont az ellenkezője lettem..Nem vagyok szigorú a fiamhoz,és nem riogatom avval,hogy ha nem úgy ugrál ahogy fütyülök akkor kidobom.Én hagyom élni,és hagyom,hogy saját maga alakítsa a jövőjét..De a háttérben mindig ott vagyok,ha kell támogatás,vagy segítség..

Még valamit..Nagyon sokszor nem szabad az itt leírt tinédzserek panaszait készpénznek venni..Sokszor a fele sem igaz amit leírnak,elpanaszolnak..(de sajnos van amikor tényleg a valóságot írják le)

39/N

Nézd, én pontosan ilyen családban nőttem fel. Kevés volt a pénz, sok a munka és a stressz, ami folyamatosan rajtam lett levezetve, anyám folyamatosan bántott, megalázott, gúnyolt.

Van egy határ, amíg ezt elviseli az ember, főleg amikor már meg is érti, hogy nem ő a rossz, csak a tehetetlen szülei őt használják a frusztráció levezetésére, mert ez a legkönnyebb. Ezeken a helyzeteken még nagyon sokat lehet javítani, ha a gyerek tud segíteni nekik abban, hogy oldják meg másképp a problémáikat.

A gond ott kezdődik, amikor - mint nálunk - már ez sem megoldás, mert a szülő egyszerűen túllépi azt a szintet, hogy a tehetetlenségre lehessen fogni az egészet. Vannak olyanok, akiknek nem való gyerek, mert agresszívak, rosszindulatúak és szociálisan nem megfelelőek erre a feladatra. Na ilyenkor jön a gáz, mert még évek távlatából sem lehet feldolgozni, hogy miért kellett ennyit bántani... és ez nehéz.

Szóval a válaszom: nem mindenki alkalmas szülőnek, sőt... Csak ugye kinek a joga lenne eldönteni, hogy ki nevelhet fel gyerekeket és ki nem?

14:52

És most mi van a szüleiddel? Mennyire tartjátok a kapcsolatot? Van-e utalás, magyarázat a régi viselkedésükre?

ma 15:08-nak.

14.52-es vagyok..

Anyámat utoljára akkor láttam amikor 20 évesen megszültem a fiamat.Akkor is egy "engem nem érdekel ez a poronty" mondta hangzott el..Nekem ennyi bőven elég volt.Azóta nem láttam és nem is tartom a kapcsolatot vele.Mivel külföldön élünk,így jó ha évente hazamegyek nyaralni.Apámat meg szoktam látogatni mert a szigorúsága ellenére,én nem felejtem el,hogy mégiscsak felnevelt,és nem dobott az első intézetbe. Ha otthon vagyunk akkor meglátogatom,beszélgetünk.Apám már 70 éves..Már nem lenne értelme a régi sérelmeket a fejéhez vágni,vagy számon kérni..Már nem is úgy emlékezne rá,és csak magamnak okoznék újabb fájdalmakat. Néha próbálja mondani,hogy "anyád beteg..nem gondolod,hogy itt az ideje,hogy meglátogassátok anyátokat?? stb:." De amióta azt mondtam neki,hogy ha szóba hozza akkor őt sem fogom látogatni,így pár éve már nem is említi meg.Gondolom él még,mert sem az apám,sem a 2 testvérem nem mondta hogy meghalt.

De őszinte leszek..Nem hiányzik,és hiszem,hogy előbb-utóbb minden ember megbűnhődik a tetteiért..Anyám büntetése az,hogy 60 évesen teljesen magára maradt.Sem a lányait,sem az unokáit nem látja soha,és ha egyszer eljön a végideje senki nem fog mellette lenni.Magányosan fog élni élete végéig,és magányosan fog meghalni is..