Ha elmondom a véleményemet, általában veszekedés lesz a vége, mert anyám nem képes elviselni, ha valaki máshogy gondolkozik mint ő. Viszont ha nem mondom el a véleményemet, akkor rámsütik a "nem képes kiállni az igazáért" jelzőt. Tömören ennyi. Tehát ha beszélek az a baj, ha nem beszélek az a baj. Néha már annyira indulatos vagyok, hogy nem tudom hogy vezessem le. Utálom ezt. Mindenhogy én jövök ki szarul.
2011. júl. 24. 12:48
1/7 anonim válasza:
Nem lehet hogy tul indulatosan adod meg a velemenyedet?
2011. júl. 24. 13:02
Hasznos számodra ez a válasz?
2/7 anonim válasza:
Kérdezd meg,hogy miért mindig te jössz ki rosszul,illetve mi a bajuk a modoroddal.. lehet,hogy az indulatosságot kellene legyőznöd.
2011. júl. 24. 13:14
Hasznos számodra ez a válasz?
3/7 A kérdező kommentje:
Lehet igazatok van, mert néha tényleg picit túlzottan indulatos vagyok. Bár mégsem ez a fő ok, mert volt olyan, hogy teljesen higgadtan mondtam el amit elakartam, mégis az jött ki, hogy "ne neveljem őt" meg "minek kötekszem".
2011. júl. 24. 13:18
4/7 A kérdező kommentje:
Mindig azzal jön, hogy "őt nem fogom legyőzni". Ez érdekes, mert nem is akarom, ennek ellenére testvérem, aki kisebb mint én teljes mértékben uralja. Úgy táncol ahogy ő fütyül. Igazából általában erre szoktam rávilágítani. De erre felhozza az én hibáimat.
2011. júl. 24. 13:19
5/7 A kérdező kommentje:
Ja, és igen azért is én vagyok a hibás, mert tesóm ilyen, mert én voltam a példa. Bár ez baromság szerintem, mert a szülők dolga nevelni, de ha így nézzük, nekem akkor ki volt a példa?
2011. júl. 24. 13:21
6/7 anonim válasza:
Nem hiába művészet a kommunikáció és a kompromisszumra jutás:)!
Talán a hangnemeddel van baj, amikor a véleményedet elmondod. Lehet ám őszintének, nyíltnak lenni úgy is, hogy nem sértjük meg a másikat (pl. ha nem minősítgeted negatívan, hanem inkább arról beszélsz, ami téged bánt vagy zavar). Ha azt látják rajtad, hogy tenyérbemászó pökhendiség helyett inkább a probléma megoldására törekszel, nagyobb az esély rá, hogy respektálni fognak és nem fullad veszekedésbe a beszélgetés.
Még valami. Ne feledd, a humor sok nehézségen átsegít! Ne vegyél mindent véresen komolyan (persze vigyázz, ez nem azt jelenti, hogy félválról kellene), ne ugorj rögtön az első idegesítőnek tűnő "beszólásra". Higgadtsággal többre mész, mint a "majd én jól megmondom"- hozzáállással.
2011. júl. 24. 13:23
Hasznos számodra ez a válasz?
7/7 anonim válasza:
Lehet, hogy a hangnemeddel van a baj, de az is lehet, hogy a szüleid egyfajta veszekedős játszmához szoktak hozzá. Veszekedős légkörben érzik jól magukat. Ez nálunk is így van. A megoldás az, hogy nem kell szó szerint érteni, amit mondanak, meg az érzelmi felhangokat se kell úgy venni, hanem tudni kell, hogy a szüleid ilyen módon tudnak kommunikálni. A veszekedés, egymás csesztetése náluk nem azt jelenti, hogy bántani akarnak, hanem hozzá tartozik az alaphangulathoz, az alapvető kommunikációhoz. Bármilyen félelmetes, de vannak ilyenek! Nekem kb. 24 évembe telt, mire ezt felismertem!
A weboldalon megjelenő anyagok nem minősülnek szerkesztői tartalomnak, előzetes ellenőrzésen nem esnek át, az üzemeltető véleményét nem tükrözik. Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!
válasza: