Miért kell rögtön lehurrogni?

A nő hibája, egyértelmű! Attól, hogy férjnél van, még maradhat csinos, simán le lehet a terhesség után fogyni! Egyébként nem kéne annyi enni terhesség alatt! Sokan így gondolják: "igen, most terhes vagyok, kívánósabb vagyok, ehetek ezt is, azt is" vagy "kettő helyett kell ennem". A fenét! Sőt, ha ugyanannyit ennél is megnőne a hasadban a baba! Nem baj, az igénytelenség és a lustaság (mozgáshiány) meghozza megfelelő eredményét! Én is megszólnám a feleségemet, ha férfi volnék! De nem baj, minél több a kövér nő, annál nagyobb érték a csinosság, hiszen ha mindenki ugyanúgy vékony lenne, ez nem lenne különleges :)

Teljesen igazad van, kedves kérdező. Sosem értettem azt az elvet, hogy a terhes nőknek kettő helyett kell enniük, ugyanis egy kisbaba tized annyit sem eszik, mint egy felnőtt. És különben sem zsírból, szénhidrátból kell több, hanem vitaminokból, ásványi anyagokból, tehát terhesség alatt inkább a minőségi étkezésre kellene odafigyelni. Mikor pedig már tényleg a 3. szendvicset eszi a nő, na az tényleg túlzás. A párommal is beszélgettünk már erről, én elég vékony vagyok, így sosem értettem, valaki hogy lehet már az én koromban is dagadt. A levegőtől nem hízik meg senki - szoktam mondani. Én 2 szendviccsel is bőven jól lakok, abban csak egy vékony szelet felvágott, és egy kis zöldség. Ettől, ha valaki napi 3-4x ekkora mennyiséget eszik, senki sem lesz tehén. Mégis, ha ezt kövérebb nők társaságában elő merem adni, majdnem leharapják a fejem, hogy "majd meglátod 20 év múlva" meg "majd meglátod, ha terhes leszel" és hasonlók. Mivel 17 éves koromban derült csak ki, hogy lisztérzékeny vagyok, és addig rendes kajákat ettem, bennem szerencsére nagyon nagy önuralom fejlődött ki - muszáj volt. Akárhogy kívánok egy pizzát vagy egy sütit, nem ehetek, ha már csorog a nyálam utána, akkor sem. Valami ilyesmit kellene minden nőnek megtanulnia, lelkileg visszatartania magát a kényszeres evéstől, és tudni, hol a határ. Anyám is pl 2 adag kaját simán bevág, az egész család csak les, mennyit eszik, utána meg siránkozik, hogy felszedett megint 5 kg-t. Ez nem így megy. Teljesen jogos az elvárás egy nővel szemben, hogy kicsit foglalkozzon magával, ha a mozgásra nincs is ideje, energiája, akkor legalább ne zabáljon egész álló nap, egyen csak annyit, amennyi kell a napi munkához energia. De amíg ők csak arra képesek, hogy olyanokat vágnak a vékonyak fejéhez, hogy "a férfiak azt szeretik, ha van egy nőn mit fogni" (ezen jót szoktam nevetni, ugyanis itt egyértelműen nem a hurkákra gondolnak a férfiak), addig nem sokat várhatnak a férjeik sem. Ez meg már egy másik téma, ebből is jó kérdés lehetne, hogy ha a kövérekkel elnézőnek és együttérzőnek kell lenni és nem szabad nekik szólni, hogy kövérek és fogyjanak le, akkor engem az 50kg-mal miért zaklat mindenki 20 éve, hogy szedjek már fel pár kg-t és miért magyarázza mindenki azt, hogy "miiilyeeeen sováány vaaagy :O". Nem gondolják, hogy ez nekünk, vékonyaknak is nagyon rosszul esik és elnézőnek kell lenni? Hízni néha sokkal nehezebb, mint fogyni... Ráadásul, mikor tudják, hogy liszt- és laktózérzékeny vagyok és mégis ezzel szekálnak, akkor kinyílik a bicska a zsebemben.

Ez szép dolog, de ha az én párom lenne 120 kiló, nem lennék ilyen toleráns, mint te. És nem azért mert úgy nem szeretném, hanem mert nem tudnék vele szexelni. És ha nincs szex, nincs kapcsolat. Én nem szerelemből szexelek, hanem a szex miatt, ehhez nekem kell az h vki jól nézzen ki, ha nem néz ki jól, nem kívánom. Egyszerűbb, mint az 1x1. Persze szép dolog amit írsz, csak nem mindenkinél működik, és nem azért mert nem szereti a másikat. Persze a világ biztos jobb hely lenne, ha mindenki úgy gondolkodna, mint te, ellenben nem így van. A szexuális vágynhoz a legtöbb embernek nem elég a szerelem, főleg 3-4-5 év után. Ott már kőkeményen vágy kell. És a kettő nagyon nem ugyanaz.

Egyetértek az előttem szólóval. Egy párkapcsolatban meg kell találni az egyensúlyt a testi vágy és az lelki összetartozás között. Ha az egyik felülkerekedik = rosszul működő párkapcsolat. Nem szólhat csak a szexről, viszont csak

*viszont szex nélkól az egész nem ér semmit! (bocs, lemaradt)

szerintem azért, mert valaki felszed x kilót, még tud szexelni... az meg, hogy neked nem kell szerelem a szexhez...hát...ez számomra nem normális. én el sem tudnám képzelni szerelem nélkül, pusztán azért mert viszket... és még mindig azt mondom, ha tetszik, ha nem...hogy nem Szereti az az ember a párját, aki a külső változások alapján már egyből húzza a száját... és itt mindegy hogy hízik, fogy az ember, vagy balesetet szenved netán valami betegség miatt , vagy csak simán az öregedés miatt változik meg a teste... a lényeg tekintetében teljesen mindegy. persze nem vagyunk egyformák, és sajnos az is tény, hogy a legtöbb ember felszínes és sekélyes értékrenddel bír... :(

valóban...én nem szólnám le azt az ételt, amivel ő vesződött, hogy nekem jó legyen, még akkor sem ha az valójában nem egészen lett jó... a szándékot, a kedvességét, a figyelmességét nézném...nem a végeredményt. majd legközelebb jobb lesz...vagy nem...ha nem, akkor maj én mefőzöm és probléma megoldva. :D