Jogosan háborodtam fel?
Apámmal nemrég képeket nézegettünk, régi családi képeket, tudjátok..
már gyerekkoromba is feltűnt az hogy rólam alig 2-3 kép van az is kb óvódás koromban készülhetett ( például akkor amikor gimi negyedikbe baba képet kellett volna vinni a babatablónkra, és anyám odaadta a nővéremét, hogy ez is megteszi úgysem ismeri fel senki! (iszonyat kiakadtam)) szóval a nővéremről van de arról egymillió... persze akkor elkezdték magyarázni, hogy azon a képen én vagyok amit sikerült is anno elhitetniük velem, de mostanra már meg tudom különböztetni magunkat a fotókról -persze felnőtt fejjel az ember észrevesz olyan dolgokat is amiket gyerekszemmel nem lát ... szummárum szóval kiderült hogy apám még a fényképről sem tud megkülönböztetni minket... mármint amikor kicsik voltunk (pedig már akkor sem hasonlítottunk egymásra)...sőt ha ez még nem lenne elég anyám se tudja hogy melyik képen melyikünk van ( hozzáteszem csak két gyerekük van), szóval nem értem, hogy lehet ez? Mert azt még megérteném hogy nem tudják megmondani hogy milyen idősek voltunk anno, de hogy melyikünk szerepel a képeken az már kissé túlzás! Sajnos még azt sem mondhatnám hogy akkor amikor én voltam kisgyerek ( 2 év van közöttünk) akkor nem lett volna fényképezőgép, mert abból az időből is vannak fényképek csak szintén nem rólam), és azt sem tudm felhozni szüleim mentségeként hogy már idősek és nem látnak jól vagy már rossz a memóriájuk, mert azért még nem annyira idősek, másrészről ők már cc 15 évvel ezelőtt sem tudták megmondani melyikünk van a képen... csúnya sem voltam, bár amelyik képeket én láttam azon mindig kisfiús hajam volt, meg mintha kisfiús ruhákba lettem volna öltöztetve...egyszerűen felháborodtam amikor a képeket néztem... mintha fiút akartak volna...egészen óvódás koromig fiús hajam volt és fiús ruhákban voltam...
Aztán apám előjött azzal a dologgal hogy jaj de sok játékunk volt... persze amiket elmesélt azokból egyikre sem emlékeztem... nos visszanéztem a képeket ... hát igen...össz vissz volt vagy 3 db játékunk (egy kockajáték, egy plüss maci, meg egy műanyag kugli készlet) (pedig nem voltunk szegények) azokra emlékeztem is ,de amiket apám mondott és amelyikekre nem emlékeztem azokat meg sem találtam a képeken... és talán a régi emlékek kiszínezésén akadtam ki ennyire? Magam sem tudom, csak annyit érzek, hogy a sírógörcs kerülget, és nem szívesen nézném újra meg a régi képeket.. szerintetek ez mitől van? Voltatok már így?
Szerintetek jogosan háborodtam fel???
Anno én is ugyanígy jártam.
Nővremről ezer fotó, rőlam 4-5. És mikor megkérdeztem, hogy rólam miért van ilyen kevés, akkor be akarták magyarázni, hogy azokon a képeken is én vagyok, melyeken nyilvánvalóan a tesóm.
Akkor hőzöngtem, lázadtam, sértődtem, durciztam.
Ma már úgy gondolom semmi jelentősége.
Anyámék tisztességgel felneveltek. El nem kényeztettek, de amire szükség volt mind megkaptuk.
Ez a lényeg, nem pár fotó.
Aludj párat rá, és te is másként látod.
30N
két tesóm van, tömérdek kép róluk, rólam meg épp hogy akad 1-2, hát nekem is iszonyat rosszul esik, főleg akkor akadtam ki amikor a ballagási videómra rávettek valami mást, a szalagavatós képeim mind eltűntek egy darab sem maradt meg.
Így lehet, hogy azért alakult ki az felnőt koromra, hogy léptem nyomon fényképeztettem magam és én is mindig fényképezek másokat.
Nálunk is így van :D Nővéremről 2 album van, rólam egy sem... mikor kérdezem, miért, mindig azt mondják hogy én tüntettem el az albumomat, amikor kicsi voltam.
Nővéremnek van gipszöntvény a talpáról, megvan az első ruhája, tudják melyik szót mondta ki elsőként... rólam semmi ilyesmi nem maradt fenn. Az anyám még azt is mindig elfelejti hogy mikor születtem :D
Na és? Nem kell ezen hőbörögni.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!