Mit gondoltok a helyzetről?

Sziasztok!

Tudom, hogy sokatok problémája mellett eltörpülnek az enyéim, mégis, aki szakít rá időt, hogy elolvassa, kérem írja le a véleményét. Köszönöm!

- 2010. nyara, sütöm a pizzát ebéd előtt. Anyu a bejárati ajtó feletti üveget mossa egy székről és ordibál le, hogy minek kell begyújtani a sütőt ilyen melegben, mindjárt megsül (melege van)! Igen, hát nyár lévén meleg van, ez nem meglepő... 1, ...ha nem gyújtom be a sütőt, akkor vajon hűvösebbre fordul az idő? 2, látja, hogy sütni fogok egy pizzát, előtte percekig pakolom fel a pizzaalapra a hozzávalókat, akkor ez valamit előre vetít... akkor nem lehet szólni érte? baj, hogy pizzát sütök? 3, normális módon nem lehet az emberhez szólni, csak ordítva? ráadásul egy olyan dolog miatt dühös, ami mindennapos egy háztartásban. a sütőt általában télen-nyáron használják az emberek. 4, a közlés módja. pedagógus és ordít. nem mondja, hanem ordítja... nem sokadszorra, hanem már elsőre... normális dolog ez?

-2011. tavasz. öcsém a zuhanyzó egyik felénél leszedte a burkolatot. én fent voltam a szobámban, nem is tudtam, hogy mi folyik lent. ahogy csavarja szét a dolgokat, egy anyacsavar beleesik a lefolyóba. anyám ordít fel nekem, hogy "gyere, segíts a Tamásnak, mert miattad esett bele a csavar lefolyóba". Kérdezem, miattam??? mondja, hogy igen, mert nem voltam itt, nem segítettem... kérdezem tőle, hogy miért, talán szólt valaki előtte, hogy menjek segíteni? honnan kéne tudnom, hogy mi folyik egy olyan helységben, vagy úgy akárhol, ahol én nem vagyok, hogy mi folyik ott?? ment megint az ordibálás, hogy igen nagy pofám van, én csak kritizálni tudok, meg hasonlók. semmi észérv nem hangzik el ilyenkor a részéről... miért??

- 2011. nyara, délelőtt. "hámoznátok nekem krumplit? szólj a fiúknak is, hogy jöjjenek" felszólítással küld fel anyu a két öcsémhez. amikor megemlítem, hogy "Tamás, András, gyertek krumplit pucolni!", akkor fejhangon ordít utánam, hogy az András már segített! Kérdezem tőle, hogy most mi a baja? Az előbb még ő küldött fel, hogy szóljak... kezdődik az ordibálás, hogy én miért szólogatok be neki. 10-11 felé kelek fel és akkor én cseszegetem meg nem bírok magammal. Mondom neki, anyu, lejövök minden reggel egy normális lelkiállapotban és akkor már ordibálással kezded a reggelt. Minden nap így kezdődik és folytatod késő estig, miért jó ez? annyira felhúzott, hogy mindketten torkunk szakadtából ordibáltunka másikkal. nem ez az első eset, apróságokon veszünk össze, de az is ilyen dolgokból ered... nem szoktam ok nélkül valakivel kiabálni, nem én vagyok az, aki így a közmorált rombolná, mert örülök, hogyha nyugalom van.

-2011. nyara. épp az előbb történt. olvasom az álláshirdetéseket (álláskereső vagyok, júniusig fősulira jártam, de az utóbbi nem is fontos), anyám meg mondja, hogy "a papa lábát megcspíte valamilyen bogár, nézd meg az interneten, hogy mit lehet vele kezdeni, te úgyis ráérsz". célozgat arra, hogy munkanélküli vagyok, dologtalan, nekem most mindenre van időm... nem szóltam vissza mást, csak annyit, hogy most miért kell így beszólogatni? talán fel sem fogja, hogy miket mond. lehet, hogy már zsigerből jön neki... hogyha annyit mond, hogy légyszives, nézd meg interneten, hogy mivel lehet kezelni a bogárcsípést, mert a papát megcsípte valami, akkor ezzel a mondattal semmi probléma nem lenne. azzal van bajom, hogy nem elég, hogy nincs munkám, nekem sem öröm, hogy ez a helyzet van és akkor még beilleszti egy olyan mondatba, aminél evidens, hogy meg fogom nézni, meg fogom csinálni, amit kért. most, amikor több öngyilkosság jut, szinte napra lebontva... miért kell az embert még jobban lehúzni?? ráadásul úgy, hogy semmi rosszat nem tettem, vagy mondtam.

még tudnék írni több példát is, hasonló dolgokból erednek a viták.

elnézést a helyesírási hibákért, gyorsan lepötyögtem ezt a négy részt. mit gondoltok erről, tudnék valahogy változtatni a jelenlegi helyzeten? értelmes hozzászólásokat várok, köszönöm!