Szánalmas szerintetek ha valaki szakítás után még sokáig siratja a párját?

Egy idő után igen. Ismerek egy lányt, aki 3 éve képtelen továbblépni, alkalmi kapcsolatai vannak (ez önmagában nem baj), de egyfolytában látványosan szenved és sajnálja magát. Ő már tényleg szánalmas.

az

Nem szánalmas! A szerelmet, szeretet csak úgy nem lehet kiölni a szívből.. van aki könnyebben viseli az ilyen fajta veszteséget van aki kevésbé és élőben is sajnáltatja magát.

néha tudod, hogy tovább kéne lépned, de nem tudsz parancsolni a szívnek. kívülről talán szánalmas, benne lenni, nagy fájdalom. egyszer mindenki túl lesz rajta, csak nem szabad érintkezniük, úgy könnyebb

Attól függ, hogy milyen körülmények között zajlott a szakítás. Én 6 évig voltam együtt egy fiúval és végül én szakítottam mert nem törődött velem, de ő elhagyni nem volt hajlandó mert állítása szerint szeretett, én nem bírtam tovább, nagyon szenvedtem, de elhagytam a jobb élet reményében. 3 évig magam alatt voltam miatta, de sírni nem sokáig sírtam, csak lelkileg tönkretett.

Ha az sír, aki kidobta a másikat akkor igen.

Kinek mi a sokáig. 4 évig voltam együtt egy férfival, mi azért szakítottunk, mert meghalt a koraszülött babánk. 3 évig voltam a padlón. Idén januárban megismertem egy férfit, 1 hónapja szakítottunk (80%-ban miattam, nem tudtam megszabadulni a lelki terheimtől). 0-24-ben sírok, azt érzem kiszakad a lelkem.

én is kb 2-3 hónapig sírtam. persze az első hetekben intenzívebben aztán már csak néha-néha. szerintem pár hónap nem szánalmas dolog, hiszen ez is egy kisebb fajta gyász. az már viszont gázha valaki évek után sem képes továbblépni.

Az ilyenért kár sírni, idővel te magad is rájössz.