Szerintetek sincsenek véletlenek? Miért kellett megismernem, mikor tudom, hogy soha nem lehetünk egy pár?

Mert ez valamiert jo lecke szamodra, de az ok meg nem derult ki. Nincs olyan ember, aki nem csalodott szerelmileg. Ezek a dolgok megerositenek emberkent es legkozelebb tudod, hogy mire kell odafigyelni. Mast ugyan mi okbol alltatnak, miert csapnak be? Annak mi az oka? Max. tanulsag. Ettol meg nem az van, hogy az a ferfi neked van teremtve. Ha miattad nem lep ki a kapcsolatabol, nem szeret.

Én ugyanezt kérdeztem magamtól, amikor szerelmes lettem az utolsó (most már nyilván) exembe. Még nem látom át miért van ez, hogy megismertem, soha senki iránt még ilyet nem éreztem, erre fel 10 gyönyörűnek hitt nap után MÁR megcsalt. Sosem értettem, hogy miért jött el az életembe. Először azt hittem, vele boldogabb leszek mint valaha, de közben rájöttem, hogy folyamatosan csak fájdalmat okoz. :(( Én tényleg nem értem...

Arra forditsd az energiadat, hogy elfelejtsd es talalj hozzad valot, aki veled tud lenni.

Mert meg kellett tapasztalnod a "reménytelen szerelem" érzését.

Bocsi, nemcsak megtapasztalni kell, hanem meg kell tanulni kezelni, túllépni rajta, feldolgozni, stb :-)

Nem tudom. Nekem miért kellett megismernem egy férfit, aki foglalt, de mégis úgy érzem, hogy Ő a másik felem? Hát, vagy tanulok valamit ebből vagy/és egyszer majd együtt leszünk.

Én is csak azt tudom ismételni, amit az előzőek írtak. Elmesélem velem hogy volt. Szerelmes lettem egy férfiba, azi 12 évvel idősebb nálam. Jó ideig tetszett (kb 6 hó. mialőtt összejöttünk volna), egy társaság is voltunk. Aztán idővel bizonyos jelekből észrevettem, hogy talán én is tetszek neki-mások is felhívták rá a figyelmemet. 4 éve volt ez, és azon a nyáron kimentem külföldre dolgozni, volontőrként (takarítás, stb). De nem tudtam ugy elmenni, hogy közben ő itthon marad, és esetleg "elkel", mielőtt letisztáztuk volna a dolgot. Ezért ugy döntöttem beszélek vele, s kiderült, hogy tényleg szerelmes már egy ideje, csak nem mert lépni. Aztán én elmentem dolgozni, bla bla. Hazajöttem, de már akkor éreztem, hogy jobb lett volna, ha marad a plátói szerelem-nem is szerettem igazán, és ezt nem tudta. Részemről ez az egész csak rajongás volt.. De belementem hogy járjak vele, 2 évet voltunk együtt. Azt hittem, meg fogom szeretni, meg hogy boldog leszek vele mert egy nagyon jó ember, nem is csúnya, volt már egy félkész háza is-a feltételek adottak voltak ahhoz, hogy boldogok lehessünk. De nem tudtam megszeretni. Ami a legdurvább volt az egészben, hogy az akkori munkahelyén talált egy gyémánt jeggyűrűt! Utólag most tudom, hogy kb 800-1.000 Eu közt volta az értéke! Ő pedig épp tervezte is, hogy megkérje a kezemet! Nagyon durva a dolog, mert én is éreztem, hogy nem tudok vele lenni, mégis igent mondtam neki amikor megkért. Nagyon nehéz volt, a megkérés kb 1 évvel az után volt, hogy elkezdtünk járni. Végül többször szaíktottunk, nem birtam tovább, aztán vége lett. Soha nem tudtam megérteni, hogy miért volt az a gyűrű, miért szerettem belé és ő is belém, ha nem egymásnak lettünk szánva. Most ugy vagyok vele, hogy ez többek közt egy lecke is volt nekem is, és neki is. Ő volt az első fium, 18 voltam mikor elkezdtünk járni, ő 30.