Elvált apukák! Hogyan reagálnátok, ha a gyereketek megváltoztatná a nevét?

18 év felett és minden befolyás nélkül?

Ha nem amiatt, mert ciki a vezetékneve (gondolok itt olyanra, mint pl. Bugyi Veronika, vagy Kandisz Nóra), és ez akadályozza az életét, akkor én bizony először leülnék és erősen átgondolnám a dolgokat. Először magamban: jó apa voltam? Mit adtam neki, mit nem (nem anyagiakat!), hol ronthattam el, hogy ennyire utál vagy gyűlöl, hogy a nevemet sem akarja viselni? Menthettelennek látom a kapcsolatomat a gyerekemmel, vagy még menthetőnek? MIt tudnék azért tenni, hogy más kapcsolatunk legyen, mijt eddig (ha az én hibámból rossz)? stb.

Ha ez megvan, akkor szervezni egy talákozót a gyerekkel (de csakis a gyerekkel! Senki más ne legyen a környékén se! nem kell, hogy anyuka elhozza a KV-zóig vagy az étteremig! - csak ő és én. Mint két felnőtt.) és beszélgetni vele. Nem vádaskodni, nem felelősségre vonni, nem mindenáron arra rávenni, hogy megváltoztassa a döntését - csak beszélgetni vele. Megkérdezni, hogy mi az ok, miért látja így, miért szeretné, végighallgatni minden gondolatát. Megbeszélni a dolgokat!

Általában az apagyűlölet nagyon erős forrása tud lenni a szemét és önző (birtokló) mama, aki megkapta a gyereket, és "elneveli" az apjától. De sok más ok is lehet.

Próbálj meg vele beszélgetni! Ha pedig végképp ellened döntött, akkor is fogadd el! Ez van, ez az ő élete. 18 évesen maga dönti el, hogy mit akar.

A névváltoztatási kérvényt a Közt. Elnökének kell címezni, ha jól tudom, és azt meg is kell indokolni. Kevés az a szöveg, hogy "mert gyűlölöm vagy utálom az apámat, mert anyámtól elvált..." És csak egyszer lehet nevet változtatni így, úgyhogy alaposan érdemes ezt átgondolni.