Mit csináljak tesómmal? Kezd már nagyon elegem lenni belőle

Nőévrem 3.5 évvel idősebb nálam. Már kicsikorom óta problémaim vannak vele. Próbáltam már sok mindent vele csinálni hogy jobb legyen: beszélni vele, kedves lenni vele /attól független hogy nem érdemli meg/ stb.

Régen is meg most is akárhányszor elkezd velem veszekedni, orditani velem rászólok, de anyáék mindig engem szidnak le. Akárhányszor elcseszett valamit mindig én voltam a hibás az ő szemükbe.

Pl. ma mentem volna át a szomszéd városba edzeni /8km/ mondta anya hogy majd hazahoznak mert ugy is bekell menni mamához. Jó jönnek értem, mamánál állunk tesóm elkezdi igy: hogyha nem találtad volna ki hogy jöjjünk érted akkor nem kéne itt lennünk kissz*rházi. Meg még sorolhatnám. De persze ilyenkor is nem rá szólnak rá. mert nálunk mind mamáéknak mind anyának és apának ő a kiskedvenc /Mindig ugy nevelték hogy ő a szép ő a jó ő az okos és ez már az agyára megy/ Múltkor így nagynénémnél voltam /akkor tesom nem volt ott/ és akkor igy szóba került tesóm és akkor mondta is nénje hogy igen eléggé ellett kényesztettve.

Szüleim nagyszüleim is olyanok hogy éreztetik velem hogy nem én vagyok a kedvenc. Kb. mintha nem is az ő gyerekük lennék. MIndig itthon megcsinálom amit kérnek /takaritás főzés mosogatás/ de azért mindig mondják hogy semmit se segítek nekik. Néha így estefele kiszoktam menni barátokkal és mindig beszólnak hogy persze a barátaid fontosabbak. Pedig nem is mindennapos hogy kimegyünk. És tényleg eléggé lekezelőek mikor kérdezik hogy hova megyek? és mondom hogy barátokkal ki. Pedig nincs velük semmi.