Lehet valamit tenni olyan emberrel, akinek soha semmi nem jó, csak a hibát látja mindenben?

Azt vettem észre magamon, hogy amikor együtt vagyok a párommal, már nem is beszélgetünk, akár napokon keresztül. Mert egyáltalán már nincs kedvem, egyenesen félek megszólalni, nincs semmi értelme. Bármit cselekszek, bármit mondok, abban AZONNAL, és CSAK a rosszat látja meg, és úgy vérig sértődik, hogy órákon keresztül tunturgatnom kell, hogy ugyan bocsásson már meg, hogy megszólaltam. Pl. Vállaltam másodállást, mert mindig a pénz volt a gondja (ill. annak a hiánya). És ez elég jól ki is ránt(ana) minket a csávából. De most meg ez a baj, hogy amig én dolgozok, neki egyedül kell ellátni a gyerekeinket. És CSAK ezt látja a dologban, a plusz pénznek nem képes örülni. Másik példa: Ha elmosogatok, az a baj, mert női munkát végzek. Ha nem mosogatok el, akkor azért vagyok sz.r, mert mindent neki kell csinálnia.

Meg lehet változtatni valakinek az ilyen felfogását? Hogy képes legyen a dolgok jó oldalát is nézni? Ne csak azt, azt nem is várnám el, de legalább azt IS! mert ez így nagyon fárasztó, és értelmetlen! Hazamegyek, de legszivesebben menekülnék. Pedig szeretem őt, de annyira el fog taszítani magától ezzel az örökös világfájdalommal!!! Tényleg ennyire sz.r kell legyen az élet? Nem lehet örülni soha??? Segítsetek, mert nem tudom, hogy lehetne megváltoztatni a hozzáállását!

35F