Miért ilyenek a szüleim? (Bővebben lent)
Úgy érzem a hugomat sokkal jobban szeretik mint engem már gyerekkorunk óta.4-en vagyunk testvérek,a hugom 17 éves,én 18. Van két fiú testvérünk velük jóban vagyok. Amikor kicsik voltunk apukámom látszott hogy a hugomat sokkal jobban szereti,sokkal többet foglalkozott vele,úgy viselkedett mint ha engem utálna. Mindenért amit ő csinált engem szidott le,mindezt anyukám is észrevette. Pl. a húgom nagyon rendetlen gyerek volt,a szobájában mindig nagy kupi volt és mivel akkor még nagyon szerettem mindig segítettem neki összepakolni,kitakarítani. Egyszer elkezdett hisztizni hogy én nem megyek ki a szobájából,apukám bejött és elkezdett velem ordítani hogy azonnal menjek ki és hogy mennyire szétpakoltam,pakoljak össze, pedig én csak össze akartam szedni a szétdobált cuccait. Ekkoriban ő elég sokat dolgozott,alig volt itthon de nem is bántam mert folyton engem piszkált,mintha valami örökbefogadott gyerek lennék. Volt hogy a hugomat elvitte vásárolni,vett neki egy csomó ruhát,cukrokat,csokit..
Egyszer megkérdeztem a hugomtól hogy szereti-e apát erre azt válaszolta hogy egyáltalán nem. Ekkor gyűlöltem meg.
Tavaly nyáron apukám anyukámnak panaszkodott hogy a lányaival nagyon rossz a viszonya és hogy egyikünk sem közeledik felé,nem érti miért. Ezt anya elmondta nekem és neki is elmondtam hogy miért nem akarok apával jóban lenni,azt mondta teljesen megérti mert ő is látta hogy apa sokkal jobban szerette a hugomat de ő se érti miért.
Nem tudom apukám most hogy áll ezzel,szerencsére 2-3 éve már nem mutatja ki a hugom felé a túlzott szeretét,valószínűleg rájött arra hogy a hugom őt annyira nem szereti. A húgommal már vagy 1 éve nem beszélek. Nem rég volt a húgom szülinapja és apa lecseszett hogy miért nem kívánok a hugomnak boldog szülinapot,én erre mondtam hogy ő se kívánt nekem akkor én miért tegyem,erre azt válaszolta hogy valakinek el kell kezdeni. Nem akartam a húgom szülinapján ecsetelni hogy igazából ő tehet arról hogy a hugomat miért is utálom...és talán ha máshogy nevelt volna nem ilyen lenne a kapcsolatunk.
Amikor én 15 évesen elmentem itthonról valahova délután alig akartak elengedni,csak akkor mehettem el ha elmondtam pontosan hova megyek,mikor jövök. Egyszer volt hogy úgy alakult a barátnőmnél alszok,felhívtam anyumékat hogy ott alszok és majd másnap megyek csak haza,és másnap még mikor haza se értem elment a rendőrségre,az volt a szerencsém hogy hazaértem és onnan hívtam őket hogy otthon vagyok mert még elkezdett volna kerestetni rendőrökkel. A hugom most kezdett el a barátnőivel eljárkálni,most van elösször barátja és a szüleim meg se kérdezik tőle hogy hová megy,mikor jön, csak simán elengedik. Ezt nagyon igazságtalanságnak érzem.
A ballagásomra szerettem volna műkörmöket felrakatni,anya azt mondta felesleges,a húgom csak úgy a nyár közepén akart és anya elment,keresett neki műkörmöst és megcsináltatta a körmét. Nem rég kitalálta hogy akar még egy fülbevalót a másik fölé,anya másnap elment vele. Én 10.-ben szerettem volna orrpiercinget (most már örülök hogy nem csináltattam),amikor mondtam hogy szeretnék kinevettek hogy minek az. Ma mondtam anyának hogy szeretnék köldökpiercinget (csak azért mert kíváncsi voltam hogy nekem milyen gyorsan keres egy szakembert aki megcsinálja)erre azt válaszolta hogy nekem teljesen felesleges az. Délután anya mondta hogy ismer egy jó köldökpiercingest aki jól megcsinálja,azt hittem nekem mondta,erre kiderült a húgomnak. Mikor kérdeztem hogy ez most mi azt válaszolta hogy a húgom már 2 hónapja akar..persze mikor én akartam még 10.-ben azt le se sz*rta. Ma voltunk strandon,a hugom elment az öcsémmel a gyerekmedencéhez,addig anyával és apával elmentem úszni. Anya egyfolytában azon aggódott hogy szegény húgom már biztos nehezen viseli ezért 10 perc után vissza is mentünk hozzá hogy maradjak én ott és vigyázzak az öcsémre kicsit. Anya elment a húgommal úszkálni meg nézelődni és 3 óra múlva jöttek vissza hogy akkor ők ott maradnak együtt vigyáznak az öcsémre én meg menjek nyugodtan ahova akarok...
Még sorolhatnék dolgokat de szerintem ezekből is látszik mi a problémám. Bocsának hogy ilyen hosszú lett,köszönöm annak aki elolvasta. Már több ismerősöm is mondta hogy náluk is a második gyereket sokkal jobban szeretik mint az elsőt,nem tudom ez igaz-e, ha igaz miért van?Nem tudom hogy ez most testvéri féltékenység vagy mi? Ha testvéri féltékenység akkor miért nem vagyok féltékeny a másik két testvéremre? Mit tehetnék? Nagyon zavar ez a helyzet.
Köszönöm hogy leírtad ezt! Sajnos teljesen megértelek,ugyan ebben a helyzetben vagyok. Nekem is a volt barátom 3 év után már teljesen átlátta a helyzetet,elösször azt hitte csak féltékeny vagyok aztán látta hogy kivételeznek a húgommal.
Én idén érettségiztem és amikor tanultam a szóbelire egész nap azzal nyaggattak hogy mért nem csinálok itthon semmilyen házimunkát mennyire lusta vagyok,nem tudták megérteni hogy akkor a tanulás a legfontosabb. Anyukám felhívta telefonon a fél családot hogy milyen lusta vagyok,minden ismerősének elmondta,de persze a húgomra nem szólt semmit mikor 2-es volt a legjobb jegye év végén és akkoriban mikor hazaért a suliból ment aludni mert egész éjjel számítógépezett és hulla fáradt volt (még sajnálta is anya hogy szegényke mennyire fáradt a sok tanulástól). Most anya laptopot keres neki,azt fog kapni azért mert nem bukott meg németből hanem megkapta a 2-est. Mikor én kértem karácsonyra egy laptopot 1 évvel később kaptam egy 15 ezer forintos használt számítógépet amihez semmi még monitor se volt,most vettem hozzá a rokonoktól ballagásra kapott pénzemből egy monitort.
Engem már 13 éves korom óta el akarnak küldeni nyáron dolgozni,mert szerintük én annyira telhetetlen vagyok hogy semmi se elég nekem (ezt azért mondják mert régebben lázadoztam hogy a húgomnak mindent nekem semmit...de ettől se kaptam többet csak rámragadt hogy semmi se elég nekem). A húgomnak eddig egy nyáron se mondták hogy menjen el dolgozni és abból költekezzen,amikor egyszer a húgom megjegyezte egy fagyiárus előtt hogy milyen jó lehet a fagyiárusoknak,anya el volt szállva a húgomtól hogy ő milyen szívesen dolgozna nem úgy mint én...
Amikor megtudták hogy nem kapnak családit azután hogy leérettségiztem anya még bunkóbb lett velem...
Anya mielött megszülettem akkor dolgozott utoljára,szerintem nyugodtan elmehetne ha ennyire pénzéhes.
Amikor suliba jártunk a húgomnak naponra adott 500-forintot hogy vegyen belőle magának kaját én meg ha nem volt itthon semmi üres szárazzsemlét vittem vízzel vagy teával. Ezt persze letagadta hogy a húgom kapna bármennyi pénzt is pedig elég sokszor a szemem előtt adta oda neki a pénzt vagy oda volt készítve a konyhába az én üres zsemlé, mellette a húgomnak szánt pénzt.
Persze, nálam is tagadják, hogy bármiféle kivételezés folyna, mégis mindenki számára egyértelmű. Nálam a többszázezres utazás volt az, ami végleg kivágta a biztosítékot. Én meg egész nyáron itthon ülök, és még ahhoz is dolgoznom kell, hogy a nagyvárosban lakhassak, hogy ne kelljen napi 3-4 órákat az utazással töltenem, ennyit sem hajlandóak segíteni. Holott az én egész évi albérletem kerülne annyiba, mint a húgom utazgatása... de hát nekik ő a fontosabb. Persze a számat fogjam be, mert 1. semmi közöm hozzá, 2. szerinte nincs semmiféle kivételezés. De ha munkáról van szó, egyszerre engem csicskáztat, a húgom meg egész nap csak fekszik, gépezik meg csavarog. Holott szerintem 16 évesen már igazán ő is segíthetne. De hát jó vagyok én házi cselédnek, csak a számat fogjam be. :(
Ja, amúgy nálunk is ez megy, ami nálatok. Anyámat kérdeztem, hogy legalább lecseszte-e a húgomat a rossz bizonyítványért... erre elkezdi nem... folytatta, idézem: "nem lehetnek mindenkinek olyan jó képességei, mint neked, a húgod sokkal nehezebben tanul, neki nem olyan könnyű!". Hehh, apámmal meg a barátommal csak röhögtünk, mikor elmeséltem nekik. Még sajáljam is szegény ááárvááát, hogy egész nap csak csavarog, sokszor lóg is az iskolából, és nem tanul semmit, szétszórt, neveletlen. Még sajnáljam is ezért?! Ha annyira jó jegyeket akarna, akkor tanulna, nem olyan erős gimi az, én is el tudtam végezni, 100x jobbra, mint ő. Csak anyám ezzel nyugtatgatja magát, hogy a húgomnak nem olyan jók a képességei. Persze, aki egész délután meg este csavarog suli után, akinek a haverok meg a züllés fontosabb?! És akkor még egyetemre akar menni. Ne adj Isten még bekerül valami költségtérítéses képzésre és elviszi anyámék pénzét ezzel. Ki lesz, aki megint majd a levét issza? Hát én...
Az ilyen szülőtől nem lehet sok jóra számítani. Csak azt sajnálom, hogy sosem lesz jó testvérem, akire számíthatnék. És erről ők tehetnek, a sz*r nevelésüknek köszönhető az egész.
Igen, ezekben a sztorikban az a rossz, h a testvért veszik el tőletek, mert pl én nagyon imádom az összes tesómat és mi majd számíthatunk egymásra ha anyáék már nem lesznek, meg pl mire öcsém egyetemre kerül már jobb helyzetben lesz mert mi is tudjuk majd segíteni anyagilag- anyának nincs sok pénze- de ez pl nálunk természetes mert szeretjük egymást.
Párom húga is kint tanult egy évet külföldön, minden hónapban utalt neki 50 ezer ft-ot az életre, az anyukájuk meg az egyéb költségeket fizette, egy normális családban ez így működik, de nálatok meg ez nem lesz...kár.
Kapcsolódó kérdések:
Minden jog fenntartva © 2024, www.gyakorikerdesek.hu
GYIK | Szabályzat | Jogi nyilatkozat | Adatvédelem | Cookie beállítások | WebMinute Kft. | Facebook | Kapcsolat: info(kukac)gyakorikerdesek.hu
Ha kifogással szeretne élni valamely tartalommal kapcsolatban, kérjük jelezze e-mailes elérhetőségünkön!