Mi a véleményetek? Nem tudom, miért rossz ez anyám szemében?

Most komolyan azért lettem lepontozva, mert szerintem nem tündibündi, hogy mész a fiaddal udvarolni?

Akkor menjetek...

Naaa, agyára ment mindenkinek már a meleg, vagy mi van itt? Ilyenen összeveszni, ááá... felnőttek vagyunk, nem? Akkor miért kell ilyen pitiáner dolgokon veszekedni?

Bocs az offért, csak ezen most elcsodálkoztam egy kissé.

Kérdező: szerintem nincs ebben semmi rossz, mármint hogy ilyesmit mondasz viccből, nekem ez általános jelenségnek tűnik a fiús anyukák részéről (magam is az vagyok). Barátnőmmel szoktunk hülyéskedni, hogy lassan születhetne már egy lánya, ha azt akarja, hogy a fiam majd elvegye feleségül, mert a végén túl nagy lesz a korkülönbség :) Egyértelmű, hogy ez csak poén, de nálunk ez egy visszatérő vicc, ennyi. Nyilván ha már nagyobb lesz a gyerek, nem fogom mondogatni, hogy "na, melyik kiscsaj kéri?", bár ezt ilyen formában most sem mondanám. És persze egyikünk sem gondolja komolyan, hogy majd a barátnőm - még meg sem született, sőt, még magzatként sem létező - lányát fogja feleségül venni. Nem kell mindent komolyan venni, ez is csak egy olyan poén, mint amikor a fiam babakorában állandóan a fogaimra volt kíváncsi, belenézett állandóan a számba, akkor mondogattam, hogy ebből a gyerekből tuti fogorvos lesz. Azt se gondoltam komolyan. Az lesz, ami szeretne lenni.

Szerintem nem vicces.

A gyerek meg ilyen idősen ezt nem tudja hová tenni, ő nem érti a viccet, csak hogy rajta nevettek. Ez lehet a számára megalázó is.

Lehet, hogy anyáddal is így vicceltek régen, és utálta.

Lehet, hogy nekem azért nem tetszik, mert velem kiscsoportos koromban eljátszották a szüleim és a rokonok, hogy felcsöngetett hozzánk egy lány az óvodából, és majd vigyek neki ajándékot. Adtak is valamit, amit aztán odaadtam a lánynak, de persze neki fogalma sem volt, hogy mi van.

Akkoriban ez csak nagyon kellemetlen volt nekem, szavakba nem tudtam volna önteni, de valamiért megmaradt ez az epizód a gyerekkoromból, kevés emlék mellett.

Lehet, hogy akkor még nem tudatosult bennem, de azt éltem meg, hogy játékszernek használtak a szüleim, becsaptak. Hogy most nevettek, vagy mosolyogtak, azt nem tudom.

Tudom, nem egy nagy szám a sztori, meg más gyereknek meg se kottyant volna, de hát különbözőek vagyunk. Vigyázz, milyen érzéseket keltesz a gyerekben!

Továbbá a helyedben elgondolkodnék azon, hogy ez nem a saját vágyaid kivetítése a gyerekre, pl. kevés argentin teledrámát nézel, vagy már nem udvarol neked a férjed...

Szuper!

A lányos anyukák is megtartják maguknak?

Anyádnak lehet, hogy mondta nagyanyád, hogy jön a Józsika udvarolni, és azóta is őt várja. :D